A NASA és a világ tudósai folyamatosan figyelemmel kísérik azokat az aszteroidákat, amelyek a Föld felé közelednek. Sokan még mindig emlékeznek a különféle világvégével kapcsolatos riadalmakra, ami azt jelenti, hogy a bulvársajtó igazi aranybányának tekintheti ezt a témát, hiszen már megint nem következett be a várt katasztrófa. A Ripost különfigyelmeztetései, például a tartós tejről, viccesen hangzanak, de valóban megdöbbentő, ahogy a NASA figyelme fogva tartja a közvéleményt. A Földet elérő kisbolygók és meteoritok nyomai több millió krátert hagytak maguk után.

1883 augusztusi észlelés

1883 augusztusában, Mexikóban, José Bonilla csillagász különös jelenséget figyelt meg a Zacatecasban lévő obszervatóriumba: a Nap előtt mintegy 450 kisebb-nagyobb, üstökösökre jellemző, ködös csóva mögött haladó objektumot. A jelenség pontos részleteit Bonilla megörökítette, több mint 400 felvételt készítve a rendelkezésre álló technológia fényében, ami a korabeli nedves kollódiumos eljárásra épült, és hosszabb expozíciós időt igényelt.

Bonilla és a tudományos közösség reakciója

Bár Bonilla nem tudta megmagyarázni a látottakat, mégis publikálta és megosztotta megfigyeléseit a francia L’Astronomie csillagászati folyóiratban, amely 1886-ban közölte a tanulmányát. A tudományos világ nem igazán reagált hevesen a jelenségre, sokan egyszerűen egy repülő madárra vagy a távcső lencséjének szennyeződésére tippeltek.

A felfedezés feledésbe merült és újraéledt

Bonilla 1920-ban elhunyt, és felfedezése szinte feledésbe merült, míg 2011-ben egy mexikói kutatócsoport újra megvizsgálta a régi felvételeket. A képek alapos elemzés végén arra jutottak, hogy Bonilla egy szétesett üstökös maradványait figyelte meg, mindössze 600-80,000 kilométeres távolságban a Földtől, amely a kozmikus kontextusban a hajszál kategóriájába sorolható. A kutatók becslései alapján úgy tűnik, hogy több mint 3000 ilyen üstökösdarab tartózkodott a közelben az 1883-as eseménynél.

Kritikai nézetek

Az elmélet kritikái többek között azzal érvelnek, hogy a 19. században, amikor még nem voltak folyamatosan üzemelő obszervatóriumok, meglehetősen valószínűtlen, hogy egy csillagász figyelhetett meg egy ilyen jelentős eseményt világszerte. A problémát részben a parallaxis jelensége okozta, ami azt jelenti, hogy a Föld íveltsége miatt csak egy szűk sávban voltak láthatóak a csillagászat szempontjából.

Jövőbeni űrkutatások jelentősége

Az aszteroidák közelmúltbeli megfigyelései pedig még inkább felhívják a figyelmet arra, hogy a Föld folyamatosan ki van téve az űrből érkező közelítések kockázatának. A 19. század végén eddig ismeretlen események felfedezése talán megalapozhatja a jövőbeni űrkutatások fontosságát, és reméljük, hogy a tudományos közösség továbbra is figyel mem a titokzatos kozmikus jelenségekre, amelyek a jövőben várhatnak ránk.