Budapesten 75 éve, 1948 óta használják a hatalmas acélszegeket, amelyeket az úttestbe vertek, hogy kijelöljék a gyalogos-átkelőhelyeket. A gyalogos átkelés fogalma azonban már sokkal korábban megjelent, 1951. október 31-én Londonban festették fel az első hivatalos zebra-átkelőt, ami világszerte elindította a zebrabeállítási trendet.

De miért tartott annyi ideig, amíg a gyalogosoknak biztonságos átkelési lehetőséget biztosítottak az utakon? Az 1930-as évek elején a gyalogosok számára kijelölt átkelőhelyek már elkezdtek felbukkanni, de a közlekedési szabályok akkoriban még nem kedveztek a gyalogosoknak. Az autósok dominálták az utakat, és a gyalogosoknak szüntelenül vigyázniuk kellett az úttesten való átkelés során.

Ezeket az átkelőhelyeket kezdetben acélszegekkel jelölték, amelyek sorban elrendezve a burkolatba voltak verve, hogy biztonságos sávot alakítsanak ki a gyalogosok számára – ez a megoldás több országban, például Németországban, Franciaországban és Svájcban is elterjedt volt. Svájc volt az első, akik ezt a koncepciót továbbfejlesztették 1932-ben azzal, hogy a gyalogosoknak elsőbbségük van, hozzátéve, hogy az autósoknak lassítaniuk és szükség esetén meg kell állniuk a gyalogátkelők előtt.

Ma már sokkal könnyebben kiemelhetjük a gyalogosok biztonságát, és a közlekedési szabályok is kedvezőbben állnak a gyalogosok mellé. Mégis, érdemes feltenni a kérdést, hogy vajon mennyire van tudatában a modern közlekedés ezen aspektusának a városlakók, és milyen gyakran tartják be a gyalogosok a kijelölt járdákat.

A városok folyamatosan keresik a megoldásokat, hogy hogyan lehetne biztonságosabbá tenni a közlekedést, és a közelmúltban egyre több helyen vezették be a gyalogosbarátuttal, zöld lámpás gyalogátkelőket, hogy elősegítsék a gyalogosforgalmat. Az acélszegek azonban magukban hordozzák a múlt emlékét és a gyalogosokért folytatott harc egy fontos szimbólumát.