Robert Merle, az 'Állati elmék' című könyv írója szerint tévedés azt hinni, hogy az ember valójában lényegében különbözik a domináló emlősöktől. Legjellemzőbb tulajdonságunk a beszéd, a komplex kommunikáció. De mi van, ha a természet világában az állatok is képesek utolérni minket ezen a téren?

Olykor felszínre kerülnek cikkek olyan állatokról, akik képesek megérteni az emberi beszédet. Az egyik legismertebb történet a Clever Hans nevű német lóé, akit állítólag képes volt összeszámolni, de kiderült, hogy az állat valójában csak a tréneréhez kapcsolódó nonverbális jeleket olvasta. Az efféle történetek rámutatnak, hogy mennyire tudatosak a kommunikációs képességek a különböző állatfajok között.

Gorillák és papagájok, akik „beszélnek”:

A jákópapagájok például felismerik a színeket, és utánozzák az emberi hangokat, de nem alkotnak valódi beszédet. Az ő agyukban található egy speciális szerv, amely az éneklés és az énektanulás során szinkronizálódik a neuronokkal. Az etológusok megfigyelései szerint a jobban utánozni képes madarak agyában az említett szerv vastagabb, így ügyesebben tudják követni a dallamokat.

A 60-as és 70-es években széleskörű érdeklődés övezte a főemlősök, madarak és delfinek kommunikációját, de sok tudós még mindig szkeptikus, mert úgy vélik, hogy az állatok csak utánozzák a tréningezőiket, nem pedig valódi beszédet folytatnak. Az állatok testbeszédének és a hangszínnek az értelmezése nem jelent biztos tudást a szavak jelentéseiről vagy a nyelvtanról.

Azonban az újabb kutatások szerint megfelelő tréning mellett bizonyos állatok valóban képesek szavakat és jelentéseket értelmezni. A Zürichi Egyetem professzora, Simon W. Townsend rámutatott, hogy az emberek és az állatok kommunikációs rendszere között bizonyos hasonlóságok találhatóak. Koko, a nőstény gorilla, aki megtanulta az amerikai jelnyelvet (ASL), népszerű példája ennek: több mint ezerszer használt jelből és kétezer angol szóból állt a szókincse, de soha nem kommunikált teljesen érthetően.

Viszont Kanzi, a bonobó, aki idén hunyt el, még Kokoét is felülmúlta. Ő különböző szimbólumokat tudott értelmezni egy lexigram táblán, amely segítette az emberekkel való kommunikacióját. Kanzi képes volt kávét, sárgadinnyét, meglepetést kérni, és még sok más, összesen 196 különböző dolgot tudott megnevezni. Tanulmányok alapján kiderült, hogy ha Kanzi ismeretlen mondatokat hallott, akkor képes volt a kért feladatok 75%-át elvégezni, ami a legjobban teljesítő 2,5 éves gyerekek szintje.

Eközben Alex, a 30 éves korában elhunyt afrikai szürke papagáj, tudott számolni, és értett komplex fogalmakat, mint a „nincs” és a „nagyobb-kisebb”. Ő több mint száz kifejezés ismeretével rendelkezett, amelyek tárgyakra, formákra és színekre vonatkoztak. Lucy, a csimpánz, emberek között nevelkedett, ezért képes volt bizonyos tárgyakat felismerni és megnevezni, azonban mikor vadon élő életmódra próbálták visszaszoktatni, elpusztult.

A kutyák esetében is megfigyelhető, hogy évezredek óta velünk élnek, így valószínűleg erősen motiváltak, hogy megértsék nyelvünket. Már nyolc hetes koruktól érdeklődnek az emberi hangok és gesztusok iránt, így később képesek azonosítani a normális és a zavaros beszédet. Tanulmányok igazolják, hogy a kutyáknak vannak mentális reprezentációik a szavakról.

Az egyik legismertebb kutya, Chaser, a border collie, több mint ezer szót tanult meg, és kutatások bizonyították, hogy a kutyák nem csupán a jelentésre reagálnak, hanem annak hangjára is. Számos tanulmány mégis azt mutatja, hogy a kutyák nehezen különböztetik meg egymástól a szavakat, ha azok jelentésükben csupán hangzásban térnek el, mint például a „sit” és „set”.

Amint látható, az állatok kommunikációs képességeinek kutatása izgalmas terület, amely még számos kérdést felvet. Képesek-e igazán megérteni a nyelvet, vagy csupán az utánzás erejével élik mindennapjaikat? A jövő kutatásainak izgalmas részét képezi ez a vonal!