A Dűne univerzuma kifejezetten izgalmas és titokzatos, és most, hogy az HBO legújabb sorozata, a Dűne: Prófécia elindult, érdemes elmélyedni abban, miért is nem szükséges a híres trónokharcás koncepciót idekeverni. A Dűne egyik központi eleme a gondolkodó gépek és az emberiség háborúja, amit Frank Herbert már régóta megfogalmazott. Ez a konfliktus a Dűne történeti hátterének alapja, ahol az emberek győzelme után minden gép használata tilos lesz, ami az emberi elme másolására készült.

A Dűne: Prófécia cselekménye e sötét időszak körül forog, 10 000 évvel a Dűne alapvető eseményei előtt. A sorozatban a főszereplők egy misztikus női rend, a Bene Gesserit, amelynél a cél a humanitás képességeinek fokozása. Bár a háttér izgalmas, a sorozat egyre inkább elveszíti a fonalat; ahelyett, hogy a főszereplőkre és konfliktusaikra összpontosítana, sokszor elkalandozik a felesleges politikai intrikák irányába.

A két főszereplő, Valya és Tulia Harkonnen, igazi potenciál rejlik a karaktereikben, az alkotók azonban nem használják ki ezt a lehetőséget. Az epizódok legjobb részei a két nő hatalomra törést vizsgálják, és bemutatják a nézeteltéréseiket hatalmas összecsapások és érzelmi dilemmák közepette. Az egyik legkitűnőbb színésznő Jessica Barden, aki Valyát alakítja; teljesítménye valóban lenyűgöző, ahogy a karakter fejlődését is meg tudja mutatni.

Ahogy a sorozat halad előre, úgy a nézők egyre inkább igénylik a látványos jeleneteket és izgalmat, azonban a kreatív csapat úgy tűnik, hogy inkább a Dűne-filmekhez való kapcsolódásra figyel. Az epizódok gyakran tűnnek túltöltöttnek politikai játékokkal, amelynek következtében a Dűne mítoszának főbb elemei háttérbe szorulnak.

A sorozat horror elemeit is ötvözi, de azt az érzést kelti, hogy a mozgalmas cselekmények helyett inkább a szexjelenetekre és figyelemfelkeltő intrikákra összpontosítanak. Ahelyett, hogy a feszültséget fokozzák, sokszor inkább gyengítik azt. Az olyan már jól ismert színészek, mint Mark Strong, a császár szerepében, sokszor egy dimenzionálisan jelennek meg, s nem tudják kihasználni a karakterükben rejlő potenciált.

Egy másik izgalmas aspektusa a sorozatnak a női rend szertartásainak és képességeiknek bemutatása, mint például az agónia. De az effektek nem olyan látványosak, mint amit a filmek során is megtapasztalhattunk. A Dűne: Prófécia intriguáló alapelemeit elhomályosítja a politikai hatalmi játszmák túlmisztifikálása.

A Harkonnen nővérek kalandja egy olyan univerzumban játszódik, amely folyamatosan bonyolult konfliktusokkal és misztikus elemekkel teli. Egy titokzatos katona, Desmond Hart felbukkanása pedig csak tovább bonyolítja a történetet, aki különleges képességeivel a legfontosabb árnyékot vetíti a Harkonnenekre. Ez a izgalmas konfliktus lehetőséget adna a történet mélyebb kibővítésére, de ez marad a háttérben, míg a sorozat a politikai intrikákra összpontosít. A Dűne világa nem igényli az összetrónokharcázást; a története elég erős önállóan, csak éppen a megfelelő narratív irányt kellene venni hozzá.