Andrés Iniesta

Mit nem írtunk le még Andrés Iniestáról? Kezdjük a tényekkel: 131-szeres válogatott, világbajnok, U17-es, U19-es és kétszeres felnőtt Európa-bajnok, kilencszeres spanyol bajnok és négyszeres Bajnokok Ligája-győztes. Mellettük 19 másik trófeát szerzett a katalán csapat színeiben, Japánban is bajnok és kupagyőztes, egészen 40 éves koráig játszott, kilencszer szerepelt az Év csapatában a FIFA szerint. Az elhódított címekre már régen senki sem emlékszik, amikor csodás passzai élénken élnek még a szurkolókban. Kevés olyan játékost bátorkodhatunk említeni, aki megváltoztatta a sportágat, talán edzőként is megteszi ezt?

Pepe

A portugál Pepe nem volt forradalmár, de a „csupán” minden idők egyik leghatékonyabb emberfogója volt, aki szakmájának minden csínyját és bínját ismerte. Az Alagoano neveltjét a Marítimo fedezte fel, a Porto kétmillióért vette meg, 30 millióért adta el, a Real Madridban 334-szer szerepelt tíz év alatt, és 15 trófeát nyert. Hármas BL-győztes, de odahaza az Eb-aranyérem miatt lett legenda, nyert Nemzetek Ligáját is. 141-szeres válogatott – 2006-ban hívták a brazil válogatottba, de akkor már eldöntötte, hogy a portugálokat választja.

Nani

Nani, a 36 éves szélső, sokáig közel állt ahhoz, hogy nagy népszerűségnek örvendő játékos legyen, de sosem sikerült teljesen kiteljesednie. Angol bajnok és egyszeres BL-győztes a Manchester Uniteddel, játszott a Sporting CP után a Lazioban, a Valenciában, a Fenerbahcében, és Orlandóban is sikereket ért el. A karrierje 616 mérkőzésén 128 gólt szerzett, és 141 gólpasszt adott, míg a válogatottban 112 mérkőzésen 48 kanadai pontot gyűjtött, de három Eb-szereplése mellett csak egy vb-részvétel jutott neki.

Claudio Bravo

Chile egyik ikonjának számító Claudio Bravo, 41 évesen vonult vissza, 150-szeres válogatott, hosszú pályafutása során öt csapatban szerepelt: a Colo-Colóban, a Real Sociedadban, a Barcelonában, a Manchester Cityben, végül pedig a Betisben. Pep Guardiola alatt ő lett a „kapus tiki-taka”, képviselője a rövid passzos játéknak. Kétszeres Copa América-aranyérmes, többször a torna legjobb kapusa, és két világbajnokságon védett.

Kevin Strootman

Kevin Strootman (34) napjaink egyik legjobb középpályásának számított volna, ha nem szenvedett volna el egymás után három súlyos sérülést, miután a PSV-től az AS Romához igazolt. Így is eljutott 46 válogatottságig, ami szép teljesítmény, hiszen a 2012-es Eb-n is részt vett. 2018-ban a Marseille 25 millió eurót fizetett érte, de végül csak 78 mérkőzésen játszott, majd a Genoából vonult vissza.

A múlt és a jövő

Az utóbbi években sok neves futballista döntött a visszavonulás mellett, a pálya szélén állva pedig nemcsak a fizikai állapotuk, hanem a sportág iránti érzésük is kihatott karrierjük végére. A spanyol foci utolsó lovagja, Coke (37) is visszavonult, akinek legutolsó klubja a harmadosztályú Sanluqueno volt. Sokan nem tudják, hogy a Sevilla háromszoros EL-győztese, a Deportivo La Corunát és a Newcastle Unitedet is erősítő Xisco (38) Thaiföldön is légióskodott.

Tom Hateley és Bartholomew Ogbeche

A lengyel Tom Hateley (35) a Piast Gliwice csapatától búcsúzott, ő Mark Hateley fia, aki a Rangers, a Milan és a Monaco egykori kiváló csatára volt. Az ázsiai futballt képviselte a nigériai Bartholomew Ogbeche (40) is, aki a PSG, a Middlesbrough, valamint számos spanyol csapat egykori játékosa. 2020-ban indiai gólkirály lett, és a 2002-es világbajnokság egyik utolsó aktív résztvevője.

A fiatal tehetségekről

Mindezek mellett a futball világában a fiatal tehetségek is folyamatosan megjelennek, de nem feledkezhetünk meg a legendákról sem, akik nagy hatással voltak a sportágra és a következő generációkra.