Manapság Magyarországon és a Vatikánban is egyre égetőbb témává válik a gyermekbántalmazások kezelése. Felmerül a kérdés, hogy miért csak most kezdett komolyan foglalkozni az egyház ezzel a súlyos problémával?

A Vatikán már 2001 óta igyekszik jogi és szervezeti lépésekkel szembenézni a gyermekbántalmazás problémájával. Kezdetben a hangsúly az esetek felderítésén volt, ma viszont a prevencióra és az áldozatok támogatására helyeződik át a fókusz. Az egyház feladata, hogy felfedezze és megakadályozza, hogy a bűnösök továbbra is veszélyeztessék a gyermekeket. A pedofília nemcsak erkölcsi bűn, hanem jogi értelemben is az. A következő lépés az áldozatok segítése, gyógyítása, valamint azt is fontos megérteni, hogy miként élhetnek tovább, hiszen sokan évtizedekkel a bűncselekmények után is hordozzák ennek a súlyos következményeit.

Nemcsak hogy az egyházra, hanem társadalmi szinten is komoly felelősség hárul, hogy teret adjon a gyermekek jogainak. A hatvanas évek Délvidékén tapasztalataim szerint senki nem beszélt még a gyermekek jogairól. Ma viszont a társadalom felvilágosodottabb, s bár az egyház nem mindig állt az élen a változások befogadásában, a gyermekek védelme most középpontba kerül. Fontos, hogy a papok is tekintettel legyenek arra, hogy jogaik és védelmük megadása érdekében minden esetben kiálljanak az áldozatok mellett.

Az utóbbi időszakban már hallunk olyan esetekről is, amelyek a kalocsai egyházmegyében kerültek nyilvánosságra. Ezek az ügyek, bár elgondolkodtatóak, nem szigeteltek, és reméljük, hogy más egyházmegyék is követik a példát és alaposabban vizsgálják saját múltjukat. Az egyházmegyéknek mindenhol van gyermekvédelmi koncepciója, amit a Szentszék is támogat. Az áldozatokkal való törődés és a megelőzés érdekében fontosnak tartják, hogy a hívek figyelmesebbek, érzékenyebbek legyenek az egyházon belüli eljárásokkal kapcsolatban.

Az egyház vezetői, mint Semjén Zsolt, azt hangoztatták, hogy a világban és az egyházon belül egyre több pedofil eset kerül napvilágra. Ferenc pápa már 2019-ben hangsúlyozta, hogy egyetlen eset is szégyenteljes, és nem szabad azzal védekezni, hogy a katolikus egyház az egyetlen, ahol ilyen bűnök történnek.

A megelőzés alapvető fontosságú, ugyanakkor mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy ez a probléma nemcsak a katolikus egyházat érinti, hanem számos más vallási közösséget is. A gyermekkori bántalmazás kérdése több kemény társadalmi diskurzust generál, amely szükséges ahhoz, hogy komolyan vegyük az áldozatokat és az általuk átélt traumákat. Az egyházon belüli felelősségvállalás nem csak a bűnök beismerése miatt fontos, hanem a társadalmi felelősségérzet és az áldozatok támogatása miatt is. Az ilyen szempontok figyelembevétele elengedhetetlen a társadalom erkölcsi fejlődése szempontjából.