1967-ben a Szovjetunió fennállásának 50. évfordulóját ünnepelte. Az ünnepségek részeként nemcsak földi eseményeket szerveztek, hanem egy látványos űrprojektet is, amely végül Vladimir Komarov tragédiájához vezetett. A történet, amely Komarovot "az űrből lezuhant emberként" tette ismertté, a szovjet űrprogram sötét oldalát tárja fel.

Az ambiciózus, de veszélyes terv

A szovjet vezetés célja egy látványos "űrbemutató" létrehozása volt, melynek keretében két űrhajó, a Szaljut-1 és Szaljut-2 pályára állítását tervezték. Az első űrhajó, a Szaljut-1, fedélzetén Vladimir Komarovval indult volna útnak, amelyet egy nap várakozás követett volna a második űrhajó, a Szaljut-2 érkezésére. A két űrhajónak találkoznia kellett az űrben, Komarov átszállt volna a Szaljut-2-re, míg a másik űrhajós helyet cserélt volna vele, majd mindkét űrhajónak vissza kellett volna térnie a Földre.

Azonban a projekt már a kezdetétől fogva komoly problémákkal küzdött. Az űrhajót megvizsgáló technikusok – közöttük Jurij Gagarin, az első ember az űrben – 203 súlyos szerkezeti hibát fedeztek fel, amelyek miatt az űrhajó valójában életveszélyesnek számított. Egy tízoldalas jelentés készült a hibákról, de a Szovjetunióban senki sem merte eljuttatni a dokumentumot Leonyid Brezsnyevhez, félve a politikai és személyes következményektől.

Komarov tragédiája és önfeláldozása

Barátai megpróbálták lebeszélni Komarovot az indulásról, tudva, hogy a küldetés szinte biztosan halálos. A hivatalos történelem szerint Komarov azonban tisztában volt azzal, hogy ha ő visszalép, Jurij Gagarint küldik helyette, aki szintén közeli barátja volt. Komarov inkább vállalta a halál kockázatát, hogy megvédje barátját.

Egyetlen feltételt szabott: ha bármi rosszul sült el, nyitott koporsós temetést kért, hogy a világ láthassa, milyen áldozatot követelt a küldetés.

A végzetes repülés

Az indulás napján Jurij Gagarin szokatlan viselkedést mutatott. Könyörgött a nyomásruhájáért, majd a kilövőállomáson beszélni akart Komarovval – egyesek szerint azzal a céllal, hogy késleltesse a startot, hátha eléri annak törlését. Minden terv hiábavaló volt: Komarov elindult, és sikeresen elérte a világűrt.

Az első problémák nem sokkal az indulás után jelentkeztek: az egyik napelemtábla nem nyílt ki, így az űrhajó súlyos energiahiánnyal küzdött. A szovjet űrügynökség visszahívta Komarovot, de a visszatérés sem ment zökkenőmentesen. Az űrhajó irányíthatatlan forgásba kezdett, Komarov képtelen volt stabilizálni a kapszulát. Mivel az alsó rész nem fordult a megfelelő pozícióba, a leszálló rakéták nem tudták tompítani az érkezést. Az űrhajó 2,8 tonnás meteoritként csapódott a földbe, Komarov pedig azonnal életét vesztette.

A végső szavak

Komarov utolsó pillanatait a legendás kommunista igazmondás miatt meglehetősen ellentmondásos források alapján sikerült rekonstruálni. Egyes jelentések szerint az amerikai rádióállomások Törökországban fogták az adását, amelyben dühösen szidalmazta az „átkozott űrhajót”: „Semmi sem működik rendesen, amit megérintek!” – kiáltotta. A szovjet hivatalos jegyzőkönyv egészen mást rögzített, ezek alapján Komarov utolsó szavai nyugodtak voltak: „Kitűnően érzem magam, minden rendben van.”

Egy biztos: a földi irányítók kétségbeesetten próbálták visszaállítani a kapcsolatot, de Komarov halála elkerülhetetlen volt. Az űrhajó becsapódása után csak elszenesedett maradványokat találtak, amelyeket később a nyitott koporsós temetésen helyeztek el – pontosan úgy, ahogy Komarov kérte. A tragikus események mindmáig figyelmeztetnek minket az űrkutatás kockázataira és a bátorság erejére.