A művész, akit a verekedések formáltak

Képzelje el, hogy egy festő, aki a legnagyobb mesterek között van, nemcsak a vásznain, hanem a kocsmákban és utcákon vívott harcokban is hírnevet szerez. Caravaggio, akinek élete tele volt botrányokkal, szüntelen verekedéssel és kihívásokkal birkózott. 1604-ben már akkor is az utcákon kereste a kalandot, amikor verekedés következtében rendőröket sebesített meg, így kénytelen volt elhagyni szülőhelyét.

A római élet kezdetei

Befogadva Róma zűrzavarába, Caravaggio pénz nélkül érkezett, mégis, Giuseppe Cesari műhelyében helyezkedett el, ahol a virág- és gyümölcsábrázolás nem igazán hozta lázba. Ám a katolikus egyház éppen akkoriban kezdett új templomokat építeni, amelyhez sok új festményre volt szükség, így Caravaggio tehetsége gyorsan felismerésre jutott.

Barátságok a római művészvilágban

Bár a botrányok sokasága nem hiányzott az életéből, Caravaggio hirtelen népszerűségre tett szert, barátságot kötve Prospero Orsival, aki képessé tette őt, hogy Róma előkelőségeivel találkozzon. E kapcsolat révén még inkább elmerült az utcák és a verekedések világában.

Botrányok, festmények és elutasítások

Caravaggio festményeit nemcsak csodálták, hanem sok esetben el is utasították. Például a Szűz Mária halálát ábrázoló festményét nem akarták elfogadni, mert Caravaggio a modellje öltözködésén csiszolt, ugyanakkor a Mária halálának ábrázolása nem egyezett az egyház dogmáival.

A végzetes összetűzés

Az élete legrosszabb kimenetele 1606-ban következett be, amikor verekedés során halálos sebet ejtett Ranuccio Tomassonin, egy gazdag úriemberen. A gyilkosság miatt Caravaggionak menekülnie kellett, hiszen hölgybarátai védelme ellenére, a hatóságok halálos ítéletet mondtak ki rá.

Futás a törvény elől

Először Nápolyban keresett menedéket, majd Málta szigetéig utazott, ahol életéről is írt. Azonban a kedvezmények és védelmek miatt, a verekedések nem álltak meg. 1610-re Caravaggio visszatért Róma közelébe, hogy ismét találkozhasson az egyház kegyelmével.

Zárófestménye és tragikus vége

Utolsó munkája a Szent Orsolya mártíromságát ábrázolja, amelyben önmagát is megörökítette. A festmény befejezését azonban rohanva végezte, mire a sors iróniája miatt, míg Róma felé tartott, súlyos lázzal keresztbe állt a tervein. A festmény 1610. július 18-án érkezett meg megbízójához, ő pedig egy hónappal később már nem élt.