1985. szeptember 13-án Magyarországon először számoltak be HIV-pozitív személyekről a napilapok, 1986-ban pedig megjelentek az első AIDS-esetekről szóló tudósítások. A HIV-vírus, amely világszerte már több mint húszezer igazolt fertőzést okozott, azonban mindeddig egyetlen sajtóorgánum címlapjára sem került. A fertőzés, amely sokáig biztos halált jelentett, komoly kihívás elé állította a hazai és nemzetközi járványvédelmi szakembereket.

Az első AIDS-esetek 1981-es amerikai bejelentése és a magyar HIV-fertőzések azonosítása között négy év telt el, amely idő alatt a hazai szakemberek a külföldi minták figyelemmel kísérésére, illetve a diagnosztikai módszerek elsajátítására összpontosítottak. Az első tájékoztató cikkek már 1983-ban megjelentek, emellett a betegség kórokozójának felfedezése előtt az Orvosi Hetilap és más hasonló kiadványok részletesen foglalkoztak a kialakuló járvány morális értelmezésével. Az e cikkekben említett városok, mint San Francisco, New York és Los Angeles, szocialista normákkal nehezen összeegyeztethető kicsapongó viselkedésformáik jelentették a megbetegedések központjait.

A Magyarországon megjelenő retorikák jellemzően a promiszkuitást jelölték meg a járvány okaként, és nem annyira a homoszexualitást. Meglepetésként szolgált, hogy a homoszexualitás Magyarországon 1961-ben már dekriminalizálásra került, míg sok nyugat-európai országban még évtizedekkel később is számos jogi korlát állt fenn.

A HIV védelmi intézkedésekben szerepet játszott az Országos Közegészségügyi Intézet, amely 1985-től kezdődően részt vett a vírusok izolálására tett nemzetközi kutatásokban. Az angol és magyar kutatók eredményei ellenére a HIV korai diagnózisa nem volt még biztosított Magyarországon. 1986-ban azonban a betegek tesztelését bevezették, és elindult a szűrést biztosító program.

A HIV-fertőzöttséget, amely még az AIDS-betegség tüneteinek megjelenése előtt is diagnosztizálhatóvá vált, a szűrések révén sikerült megelőzni. 1985-ben 16 HIV-pozitív esetet jelentettek, majd az első évtizedben összesen 482-vírus hordozót azonosítottak. E szám a romániai és lengyelországi esetszámokkal vetekszik, viszont Magyarország alapvetően alacsony fertőzöttségi rátával bírt.

A HIV és AIDS globális járványjellemzői azonban eltérőek voltak a különböző földrajzi területeken. Miközben a nyugati országokban a városi életformához köthető problémák domináltak, addig Afrikában a szegénység és az egészségügyi ellátás hiányosságai segítették elő a vírus gyors terjedését. A WHO 1987-es HIV-prevenciós kezdeményezése is rámutatott arra, hogy a fiataloknak szóló edukációs programok elindítása nélkülözhetetlen a sikeres védekezéshez.

A HIV-pozitívakat támogató egyesületek, mint a 1987-ben alapított Homoszexuálisok Országos Egyesülete, és a Plusz Magyarországi HIV-pozitívokat Segítő Egyesület, kiemelt szerepet játszottak a prevenciós programokban és a legújabb kezelési módszerek népszerűsítésében. A 90-es évek végére a HIV-szűrés és a betegek társadalmi integrációja felé tett kezdeményezések végül hozzájárultak ahhoz, hogy a társadalom szem előtt tartsa a HIV-fertőzöttek jogait és szükségleteit, segítve ezzel a járvány elleni küzdelmet.