A HIV nem válogat: Egy nyugdíjas története, aki a stigmatizáció ellen harcol
2024-11-26
Szerző: Réka
A HIV valóban nem válogat, ezt egy nyugdíjas tanár története is bemutatja, aki több mint két évtizede él a vírussal. A 70 éves nő, aki aktívan dolgozott pácienstámogató aktivistaként, elmondta, hogy fontos számára, hogy másokkal megossza tapasztalatait, ezzel is segítve a HIV-vel élők stigmatizációjának csökkentését. Elmondása szerint bárkivel megtörténhet, hogy megfertőződik, ezért nem érti, miért fogadják sokan áldozatként a vírussal élőket. Ő maga mindig próbálta a saját példájával is megmutatni, hogy a HIV nem jelenti a végítéletet.
A nő története tragikus módon kezdődött, amikor férjéről kiderült, hogy AIDS-es státuszban van. Hosszan tartó betegség után, amit hosszú időn keresztül nem tudtak diagnosztizálni, végül a Szent László Kórházban megtudták, hogy férje HIV-pozitív. A nehéz pillanatokat követően a nőnek hozzá kellett szoknia a kialakult helyzethez, miközben gyermekeiről is gondoskodnia kellett. Férje néhány hónappal később elhunyt, ami hatalmas megpróbáltatás volt számára.
A nő sokáig titkolta, hogy mivel él, félt a környezete reakciójától. Végül azonban úgy döntött, hogy nyíltan beszél a betegségről, amivel nemcsak saját magát, hanem más HIV-vel élők helyzetét is jobbá akarja tenni. Hangsúlyozta, hogy a HIV ma már nem halálos betegség, és a megfelelő gyógyszeres kezeléssel a vírus terjedése elkerülhető.
A tapasztalatok szerint sokan találnak párt maguknak HIV-vel élőként is, ám egyesek, akik hasonló cipőben járnak, nem mernek bátorságot venni a kapcsolat keresésére, félve attól, hogy a múlt hibái megismétlődnek.
A nagymama unokái számára természetes, hogy HIV-vel él. Ők maguk is látták, hogy a család kezelésében a nyitottság és az elfogadás kulcsfontosságú. Az unokák már jelezték, hogy szeretnék, ha nagymamájuk iskolákba járva tartana érzékenyítő előadásokat, amivel még több fiatalhoz eljuthatná a HIV-vel kapcsolatos tudnivalókat, ami tovább csökkentheti a társadalmi stigmatizációt.
Ez a történet arra emlékeztet minket, hogy a HIV-vel élők is ugyanolyan emberek, akiknek az életminőségét nem szabad, hogy befolyásolják a társadalmi előítéletek.