Már majdnem 85 éve, hogy a Batman képregénysorozat elhozta nekünk a legikonikusabb gonosztevőt, a Jokert. Azóta a bűn bohóc hercege hatalmas népszerűségnek örvend, s a rajongók szívébe is belopta magát. Azonban a legújabb folytatás, a "Joker: Kétszemélyes téboly" (Joker: Folie à Deux) sokak szerint átírja a karakter eddigi történetét és teljesen eltér az eredeti filmtől.

Todd Phillips rendező 2019-es első filmje óriási sikert hozott a Warner Bros.-nak, ám a második rész már nem szolgáltathatott hasonló élményt. A 2019-es alkalommal Joaquin Phoenix teljesítménye Oscar-díjat érdemelt, míg most többen úgy érzik, hogy a film zökkenőmentessége és mélysége hiányzik. Phillips belevágott egy musicalbe, hogy felerősítse a Joker karakteréről alkotott képet, de a megvalósítás sokak szerint disszonáns lett.

A film kezdetén Arthur Fleck, a Joker karaktere, az Arkham elmegyógyintézetben tartózkodik, ahol bizonyítania kell, hogy elmeállapotának egyik oldala nem felelős a bűncselekményeiért. Ám az eredeti történethez képest a film olyan elemekkel rendelkezik, mint a zene és a tánc, amelyek nem igazán illeszkednek a korábbi atmoszférába.

Több kritikus kiemeli, hogy Phillips elvesztette a fonalat a Joker komplexitásában, ahelyett, hogy mélyebb, rétegesebb karaktert mutatott volna be, a második rész inkább egy felületes musicalre hasonlít, amely túl sok általános toposzra épít. Phoenix pedig, bármennyire is tehetséges, nem tudta megmenteni a filmet az alacsony szintű írástól.

Fontos megemlíteni, hogy Lady Gaga is csatlakozott a stábhoz, akinek karaktere, Harley Quinn, az új film egyik középpontja lett. Azonban a kritikusok szerint a romantikus szál csak arra szolgál, hogy elterelje a nézők figyelmét a cselekmény hiányosságairól. Az érzelmek hiányából fakadó zavar sűrűn érezhető volt, ami különösen akkor volt szembeszökő, amikor a film befejezésével a Joker karaktere további mélységet és lényegiséget veszített.

A zene nem ilyen értelemben nyújtott igazi újdonságot, Hildur Guðnadóttir visszatért, de a dalok nem hozták el a film lényegét, ehelyett sokszor csak erőltetettnek és gyengének bizonyultak.

A film végső csavarja, hogy a Joker karaktere egyfajta szimbólummá válik, ami ellentétes az eddigi értelmezésekkel. Phillips alkotása így már nem az a titokzatos, kiszámíthatatlan figura, akiről az első rész szólt, hanem inkább egy olvasható, célzó karakter, aki csupán figyelemre vágyik, ezzel végleg eltávolodva a Joker valódi esszenciájától. Ez a sokszínűség és mélység, amely az első rész tehát megkülönböztette, teljesen eltűnik a második részből.

Kétségtelen, hogy a folytatás nemcsak unalmas, hanem az eredeti karakter misztikumának teljes szembefordítása is. Míg az első film a Jokert mint anarchista és nihilista karaktert, addig a második részben csupán Arthur Fleck elmebeteg árnyékává silányul. Az igazi Joker megtestesíti az ismeretlentől való félelmet, míg az új film inkább a műfaji közhelyekkel játszik, romba döntve az eddigi alapgondolatokat.