A tudósokba vetett bizalom világszerte változó tendenciát mutat, a koronavírus-járvány pedig jelentősen befolyásolta a kutatók társadalmi megítélését. A budapesti World Science Forum panelbeszélgetésén a résztvevők egyetértettek abban, hogy a tudományos publikációs ökoszisztéma válságban van, és a kutatók gazdasági szereplőkként működnek, nem pedig az igazság védelmezőiként.

A libanoni Tamara Elzein, a Nemzeti Tudományos Kutatási Tanács főtitkára, megjegyezte, hogy a publikációs kényszer és a finanszírozás nehézségei súlyosan érintik a tudományos közösség érzületét. „A kutatók inkább gazdasági szereplők, mint tudományos őrzők, ami a társadalom bizalomvesztéséhez vezetett” – állította Elzein.

A tudományos módszertanok alacsony társadalmi ismerete és a dezinformációk terjedése a tudósok kommunikációs nehézségeivel párosul, amit a közönség és a döntéshozók nem mindig tudnak megfelelően kezelni. A tudomány és a társadalom között tátongó szakadék egyre nagyobb, hiszen lehetetlen elvárni, hogy az emberek szakértőkké váljanak, ha nem kapnak megfelelő tájékoztatást a tudomány működéséről.

A Tokiói Egyetem professzora, Kadzsita Takaaki, hangsúlyozta a klímaváltozás fontosságát mint olyan területet, ahol elengedhetetlen a tudósok közvetlen kommunikációja a társadalom felé. „A tudósoknak nyíltan kell beszélniük a kutatásaikról a közönséggel, hogy növelhessük a tudomány iránti bizalmat” – mondta.

Lisa Herzog, a Groningeni Egyetem dékánja megjegyezte, hogy az akadémiai környezettől való eltérés és a tudományos munka nyomása megváltoztatja a tudósok hozzáállását. A tudományos közbizalom helyreállításához nem szabad elválasztani a tudósokat és a társadalmat, hanem közös megoldásokat kell keresniük az elhúzódó kérdéseikre.

A koronavírus-járvány alatt a tudósok helyzete megnehezedett, ám paradox módon a vakcinációs programok révén nőtt az emberek tudományba vetett bizalma. Azonban a tudományos kommunikáció ennek ellenére gyakran nem elégséges, ráadásul, ahogyan Elisa Reis a Brazil Tudományos Akadémiától kifejtette, a tudományos tudásnak nemcsak minőségi, hanem mennyiségi terjedésére is szükség van.

A tudósok számára tehát elengedhetetlen, hogy átláthatóvá tegyék munkájukat és a tudományos módszertant, hiszen a közönség elvárja, hogy érthető módon kommunikáljanak. Az akadémiai közösségnek egy új paradigmát kell kialakítania, ahol a tudomány és a társadalom közötti kölcsönhatás erősödik, ezzel pedig a bizalom újraépítése is lehetséges lesz.