A 2024-es év fontos mérföldkő a magyar fociban, hiszen a válogatottunk ismét kijutott egy Európa-bajnokságra úgy, hogy a sorsolást az első kalapból várhattuk. Az Eb előtt a csapatunk tizennégy mérkőzéses veretlenségi sorozatot tudhatott magáénak, amely Írországban ért véget. Az Európa-bajnokság csoportmeccsei ezúttal nem hozták meg a várt eredményt, de Csoboth Kevin győztes góljával legalább egy katarzist élhettünk át a skótok ellen.

A G-Adam Kiadó a közelmúlt magyar labdarúgásáról készített egy rendhagyó könyvet „20 év, 20 meccs” címmel, amely három szerző - Marosi Gergely, Pietsch Tibor és Jandó Zoltán - tollából származik. A könyv végigjárja a válogatottunk és a klubfutball eseményeit, valamint a foci gazdasági hátterét. Kiábrándító, hogy míg más országokban folyamatosan számot adnak az akadémiáik, a klubjaik és az állam közötti együttműködésről, Magyarországon az elmúlt évtizedben még csak célt sem tűztek ki a tehetségnevelés kapcsán.

Szerencsére a könyv emlékeztet arra, hogy a 2011-ben indult állami támogatások óta teljessé vált egy generáció: a hatévesen focizni kezdők mára már felnőttek. Természetesen mindig lesznek külföldön nevelkedett játékosok, jeles példák Dárdai Bence, Németh Hunor vagy Fenyő Noah, de a hangsúly a most érkezőkön van.

A könyv középpontjában az elmúlt húsz év magyar foci fejlődése áll. 2004-ben, amikor a brazil válogatott Budapestre érkezett, a magyar szurkolók tömegei vonultak ki, hogy megnézzék a világbajnok csapat edzését. Akkoriban a magyar csapat gyenge teljesítményének következtében sokan csalódtak, hiszen komoly tehetségek mellett nem nyújtott megfelelő támogatást a háttér.

Az elmúlt években látványosan fejlődött a magyar labdarúgás; Orbán Viktor 2010 óta folyamatosan bőkezűen támogatja a sportágat, ennek eredményeként a magyar bajnokság már Ausztriát is lehagyta teljesítmény terén. A könyv bemutatja a hazai bajnokságban zajló fontosabb eseményeket, mivel 2022-ben két jelentős győzelmet ünnepelhettünk az angol és német csapatok ellen.

A szerzők különös figyelmet szentelnek a magyar futball gazdasági hátterének alakulásának is. Míg korábban az átláthatóság hiánya volt jellemző, ma már a focisták túlnyomó része a bejövő tőke miatt csábítóbb ajánlatokat kaphatnak külföldről.

Az eredmények magukért beszélnek, hiszen a magyar létrehozott újabb stadionokat, és az előző évekhez képest a nézők is egyre többen látogatják a mérkőzéseket. Az irányítási struktúrák, a támogatások, és a költségvetési keretek folyamatosan változnak, és a stadionok kihasználtsága is kiemelt téma. Megdöbbentő ugyanakkor, hogy a magyar stadionok kihasználási mutatói még mindig elmaradnak a nemzetközi átlagtól.

A kötet végül elérkezik a magyar foci jövőjének kilátásaihoz is: a következő generációs játékosok sikerei, a magyar labdarúgás körüli kérdések és a nemzetközi versenyképesség mind kulcsfontosságúbbá válnak a hazai sportág fejlődésében. Az utolsó gondolat pedig, amit a szerzők megfogalmaznak, hogy szembenézés szükséges: mit ér a magyar futballtámogatási rendszer, és vajon valóban annyira sikeresek lehetünk, amennyire a számok mutatják?