Március 22-én a kolozsvári Planetáriumban telt ház előtt beszélgettek a rendszerváltás utáni állambiztonsági múlt feltárhatóságáról, az ügynökakták sorsáról, valamint a lusztráció politikájáról Ungváry Krisztián és Stefano Bottoni történészek. A beszélgetést Mostis Gergő vezette, aki felvezetőjében jelezte: először az ügynökakták kérdését boncolgatják, majd a jelenkori politikai-történelmi következményekre térnek ki.

Ungváry Krisztián felidézte, hogy tíz évvel ezelőtt egyértelmű társadalmi érdeklődés övezte az ügynökkérdést: amikor egy-egy közszereplőről kiderült múltbéli együttműködése, a hírportálok sokszor elérhetetlenné váltak a látogatottság miatt. Szerinte a kérdés ma is alapvető jelentőségű, mivel a közéleti transzparenciához elengedhetetlen, hogy a múlt politikai működése ismert legyen. Hangsúlyozta, hogy a közszereplők hitelessége elképzelhetetlen anélkül, hogy a nyilvánosság tudná, milyen múlttal érkeztek a jelenbe.

Stefano Bottoni három aspektusból közelítette meg a kérdést, hangsúlyozva, hogy az információkhoz való hozzáférés – azaz az akták feltárása – mindkét országban részben megtörtént: Magyarországon a '90-es évektől, Romániában a 2000-es évek elejétől váltak kutathatóvá az iratok. Kiemelte, hogy Romániában a Securitate irattárában 40 ezer folyóméternyi dokumentum őrizetében van, ami nyolcszor annyi, mint Magyarországon. Rámutatott, hogy Magyarországon a lefoglalások miatt a dokumentumok sokszor nem kerültek a levéltárba, és a titkosszolgálatok folytatták a munkájukat a régi rendszertől átmentett módszerekkel.

A történészek megállapították, hogy a rendszerváltás után az elit mindkét országban átvitte a „törmelékeket” a múltból, aminek következményei ma is érezhetők. Bottoni megfogalmazta, hogy ez a törmelék „elárasztotta a folyót”, mivel senki nem állított akadályokat az átmentésüknek. Ungváry hozzátette, hogy biztos, hogy sok irat megsemmisült, de a múlt rekonstruálható, mert a rendszer nem volt képes tökéletes eltüntetésre. Külön kiemelte, hogy sok aktában, például különböző naplókban és dokumentumokban maradtak nyomok, amelyek alapján a tevékenységük feltárható.

A beszélgetés végén felvetődött, hogy az EU csatlakozása hogyan hatott az ügynökakták nyilvánosságára. Ungváry hangsúlyozta, hogy Magyarországon nem volt kötelező az állambiztonsági múlt feltárása az EU csatlakozásakor, a 2003-as Medgyessy-kormány alatti iratnyilvánosság belpolitikai döntés volt. A történészek egyetértettek abban, hogy az uniós csatlakozás előtt Romániában Traian Băsescu politikai céllal szabadított fel iratokat, ami a múlt feltárásához vezetett. Bottoni szerint ez a múlt feltárási folyamat fontos lépést jelentett, de a társadalmi megértéshez folytatni kell a kutatást és nyitott, őszinte párbeszédet folytatni a múltbéli eseményekről.

Zárásként a történészek arra figyelmeztettek, hogy a NER „törmelékei” egyértelműen velünk maradnak, és ahhoz, hogy szembenézzünk velük, elengedhetetlen az új folyamatok elindítása, amelyek átfogó történelmi és erkölcsi önvizsgálatot eredményeznek. Az állapot, amiben jelenleg élünk, nem fenntartható, és egy új, szabadabb társadalom kialakítása érdekében szükséges a múlt bátorságból való feltárása.