A Vasfüggöny leomlása után a volt szocialista országok területén gyorsan kialakult a "gazdasági vadnyugat", amelyben a lakosság pénzügyi tudatossága alacsony volt, és az állami szabályozás szinte még gyerekcipőben járt. Ebben a kedvezőtlen környezetben virágzásnak indultak a különféle etikátlan üzleti formák, köztük a Ponzi-sémák is.

A 90-es és 2000-es években a ponzi játékok Magyarország területén is sokak megtakarításait megsemmisítették, de a legsúlyosabb következmények Albániát érintették, ahol a csalások után teljes mértékben összeomlott az államigazgatás, és polgárháborús helyzet alakult ki. A 90-es évek elején Albánia gazdaságilag a legszegényebb országok közé tartozott, ahol az egy főre jutó GDP alig haladta meg a 600 dollárt, és az átlagos havi jövedelem nem érte el a 30 ezer forintot.

A gazdasági bizonytalanság közepette sokan vágytak a gyors meggazdagodásra, ami különféle "befektetési vállalatok" megjelenéséhez vezetett, amelyek akár havi 10%-os hozamot is hirdettek. Mivel a hírük gyorsan terjedt, politikai támogatás is érkezett a piramisjátékokat üzemeltető üzletemberek részéről, akik a politikai elit segítségével terjesztették terveiket. A helyzet tovább súlyosbodott azzal, hogy a központi bank nem állította meg a kereskedelmi bankok által folytatott illegális tevékenységeket.

1996-ra a piramisjátékok már a lakosság kétharmadát megkárosították, sokak megtakarításaik elköltése miatt. A becslések szerint több mint 1 milliárd dolláros tőke forgott az álkereskedelmi cégekben, amely az akkori GDP körülbelül harmadát tette ki.

A rendszer 1996 őszén omlott össze, amikor jelentős mértékben csökkent az illegális fegyverkereskedelem, és politikai válság alakult ki a választások közepette. A Ponzi-sémák versenyezni kezdtek egymással a hozamok emelésével, hogy ügyfeleket vonzzanak. A helyi felmérések alapján rendkívüli mértékben megnőtt a feszültség, és a lakosság tömegesen rohamozta meg a befektetési cégeket, de az ott talált ajtók zárva voltak.

A kormányt támogató politikai elit, különösen a Demokrata Párt tagjai, szintén felelősek voltak az eseményekért, hiszen aktívan bátorították a piramisjátékok elindulását. Amikor 1997 januárjában spontán tüntetések robbantak ki, ezek gyorsan átváltoztak kormányellenes demonstrációkká. A kormány rendfenntartó szerveinek tagjai is érintettek voltak a piramisjátékokban, ami miatt a hatóságok nem tudták megfékezni a tüntetéseket.

Az első lövések eldörrentésével katonai bázisok adták át fegyvereiket a lázadóknak, ami miatt a helyzet tovább eszkalálódott. A rendfenntartó hatóságok szinte teljesen megszűntek létezni, így a bűnbandák átvették az irányítást a nagyobb városok felett. Ez a helyzet tehetett a legtöbb halálos áldozatról is, mivel a hatóságok képtelenek voltak megvédeni a lakosságot a fokozódó bűnözéstől.

Végül az ENSZ békefenntartókat küldött az országba, a kormány lemondott, és új választásokat írtak ki. Az új kormány stabilizálta az országot, és a békefenntartók nyáron kivonultak. Albánia gazdasági helyzete fokozatosan javult, és ma már népszerű úti céllá vált a magyar turisták körében, hiszen a nyugati integráció és a demokratizálódás irányába mozdult el.