Hogyan válik valaki egy kicsi, Kovászna megyei faluból a világ egyik legjobb kézilabdázójává? Kicsid Gábor története megdöbbentő.

Kicsid Gábor, a legendás román sportoló, soha nem felejti el szülőfaluját, Imecsfalvát. Gyerekkorát fájdalmas emlékek árnyékolják be, amikor a családja a román állam szigorú nyomása alatt dolgozott, és a Securitate brutális fellépésének tanúja volt.

A fiatal Gábor számára a legrosszabb nap az volt, amikor a titkosrendőrség megjelent, és elvitte az állatokat, édesanyját is megfélemlítve. Ezek a traumatikus élmények formálták karakterét, aki végül sikerült túlélnie e nehéz időszakokat.

Gábor édesapja, aki hősies tettekkel mentett meg egy gyermeket az orosz hadifogságból, sokat mesélt a tíz évvel idősebb bátyjáról és az ő iskolai élményeiről. Az ő példájuk vezette be Kicsid Gábort a sport világába.

A kézilabda iránti szeretetét bátyjától örökölte, aki sokat mesélt neki erről a sportról. Imecsfalván nem volt televíziójuk, így a hosszú estéket könyvek olvasásával töltötte. Brassóba érkezve ismerkedett meg a sportág alapjaival.

Az edzések alatt Kicsid gyorsan fejlődött, majd Eugen Trofin, Románia legjobb edzője felfigyelt rá. 17 évesen bekerült az ifjúsági válogatottba, és nem sokkal később világbajnokságot nyert.

1970-es világbajnokság, ahol már világbajnoki érmet nyert, emlékezetes esemény lett számára. Az NDK ellen játszott döntő emlékére máig szívesen idéz vissza, ahogy a csapat sikerét ünnepelték.

Az 1974-es világbajnokságon a döntő utolsó pillanatai voltak a legnehezebbek. Kicsid bevállalta a büntetőt, és ezzel újra világbajnoki címet szerzett.

Bár Kicsid Gábor a román válogatottat képviselte, lelkében mindig is magyar maradt. A 1976-os montreal-i olimpia tragédiája mély hatást gyakorolt rá, hiszen az oroszok ellen elszenvedett vereség nemcsak a csapatot, de őt magát is megviselte.

Ma, miután túljutott egy súlyos agydaganaton, visszagondol az életére, és büszkén mesél gyerekeiről, akik szintén Romániában élnek. Kicsid Gábor neve örökre beírta magát a román kézilabda történetébe, emléke pedig tovább él.