A változások sokszor mélyen érintenek minket, különösen, ha éppen egy olyan helyen tartózkodunk, ahol mindennap mást tapasztalunk. Néha úgy érezhetjük, hogy a változásokat nehezen viseljük, és sok esetben a stagnálásban találunk menedéket, különösen a családunk eredeti otthonában, ahol a múlt szelleme még mindig él.

Kárpátalja történelmi vonatkozásai különösen érdekesek: a terület 1920-ig Magyarországhoz tartozott, majd csehszlovák és szovjet uralom alá került, végül Ukrajnához csatlakozott. A Tisza másik oldalán lévő falvak továbbra is magyar anyanyelvű közösségeket őriznek, így nem csoda, hogy sokan érzékelik a két oldalon tapasztalható különbségeket, hiszen a média, nyelvek és hagyományok eltérősége hatalmas szakadékokat képes eredményezni az emberek identitásában.

Érdekes, hogy a szomszédos országok közötti határok sok esetben nem csak fizikai akadályokat jelentenek, hanem szociális és érzelmi távolságot is generálnak. A határátkelők a „senki földje” néven váltak ismertté, ahol az emberek mindennapos életét befolyásolja az, hogy a múlt és a jövő határmezsgyéjén állnak. Itt azt az érzést tapasztalhatjuk, mintha az idő megállt volna, így a múlt sebei és a jövő félelmei egyaránt kísértenek.

Gyermekkoromban azt hittem, hogy minden itt csak öreg és megfakult. Felnőttként azonban rájöttem, hogy minden formálódik, még ha nem is olyan gyorsan, mint amikyént azt szeretnénk. Az infrastruktúra, az emberek és a közösségek is folyamatosan átalakulnak, a változás néha szinte észrevehetetlen, máskor viszont drámai, ahogy a fiatalok elvándorolnak a jobb megélhetés reményében.

A Covid-járvány következményeként sok fiatal hagyta el az országot, ami tovább gyorsította a helyi közösségek elöregedését. Mindezek mellett a háború és az ehhez kapcsolódó tumultus egy újabb sokkot jelentett a Tisza partján élőknek, akik eddig is a megélhetésért és a biztonságért küzdöttek.

Az elmúlt két év háborús helyzete Kárpátalja lakóit is rendkívüli módon érintette, hiszen a településeken és falvakban a katonai jelenlét és a félelem mindennapjaik része lett. A fiatalok furcsa kettős helyzetben találják magukat: el kell dönteniük, hogy maradnak a szülőföldjükön vagy elhagyják azt, míg az idő egyre inkább kíméletlenül telik.

Végső soron Kárpátalja jövője több, mint csak a politikai határok által meghatározott kérdés; az itt élő emberek identitásának, kultúrájának és közösségeinek jövője is azon múlik, hogyan képesek a helyiek megőrizni hagyományaikat és előre lépni egy kiszámíthatatlan világban. Kérdés, hogy képesek lesznek-e megküzdeni a változásokkal, vagy végleg elnyeli őket a múlt árnyéka.