Bevezetés

Az orvosi kutatásban és a tudományos publikálás világában egyre aggasztóbb jelenségek térnyeréséről számolt be a szakma. Az elmúlt évtizedben a kutatások hitelességét kérdőjelező tanulmányok egyre gyakoribbá váltak, és a közelmúltban egy elismert kutató, Marc Tessier-Lavigne, aki a Stanford Egyetem elnöke volt, súlyos problémákba keveredett. 2009-ben az Alzheimer-kór kutatására tett ígéreteivel felkeltette a figyelmet, ám később publikálásainak hitelesítése megkérdőjeleződött.

A probléma mélyebb gyökerei

2022-ben a Stanford Daily diákújság cikksorozatban tette közzé Tessier-Lavigne tudományos munkáinak megkérdőjelezését, beleértve képek manipulációját és eredmények megkérdőjelezését. A problémák már korábban is felmerültek; 2015-ben a kutatások közötti összefüggésekre figyeltek fel. Az eset rávilágít arra, hogy a tudományos publikációk hitelessége nemcsak egy-egy kutatóra, hanem az egész tudományos közösségre hatással van.

A hitelesség kérdése

A Stanford által felállított kutatóbizottság kiderítette, hogy az 2009-es Alzheimer-tanulmány eredményeit nem lehetett megismételni, ami a tudomány egyik alappillére. A Stanford nyári vizsgálata után Tessier-Lavigne lemondott elnöki posztjáról, azonban professzori állását megtartotta.

Jéghideg valóság

Ez az eset csak a jéghegy csúcsa. A tudományos publikációs hullámvölgy elért más neves kutatókat is, mint például Sylvain Lesné és Karen Ashe, akiknek 2016-os tanulmányában kiderült, hogy a vizsgálatok során az agyi felvételek manipulálása történt. Az ilyen problémák súlyos következményekkel járnak, hiszen mindezek ára a tudományos megbízhatóság rovására íródik.

A következmények és a figyelmeztetés

A tudományos publikálás krízisével kapcsolatos tanulmányok részeként Dr. Szabó Csaba professzor „Elpazarolt orvostudomány” címmel könyvet írt, amely átfogóan elemzi a tudomány megbízhatatlanságát. Az orvosi területen végzett kutatások túlnyomó része nem bizonyítja megismételhetőségét, ami aggodalomra ad okot. Aki figyelemmel kíséri a tudományos tényezőket, tisztában van a publikációs válság létezésével.

A rendszer hibái

Számos tanulmány példázza ezt a problémát; a Bayer 2011-es kutatása és az Amgen 2012-es vizsgálatai során kiderült, hogy a publikált eredmények túlnyomó része nem reprodukálható. Szabó Csaba arra figyelmeztet, hogy a tudományos szakmában nemcsak a tudósok, hanem a rendszer összes résztvevője felelős a válságért, és hogy a tudományos közösségnek össze kell fognia a problémák megoldása érdekében.

A megoldás keresése

Nem elegendő csupán a publikációs módszereket reformálni, hanem át kell gondolni az egész tudományos kultúrát, hogy a hiteles kutatások kiemelkedően érvényesülhessenek. A publikációs válság kiemeli, hogy az egész tudományos közösségnek fel kell vennie a kesztyűt.

Kulcsszereplők felelőssége

Az irányító intézményeknek, pályázati szervezeteknek és a kiadóknak egyaránt részt kell vállalniuk a tudományos integritás megőrzésében. A kulcsfontosságú reformok megvalósításához elengedhetetlen, hogy a tudósok ne csupán a számok és a publikációk után loholjanak; helyette a tudományos érték és a hiteles kutatási módszereket részesítsék előnyben.

Jövőbeli kilátások

A tudományos világ jövője múlik azon, hogyan kezeljük a meglévő kríziseket. Az innováció és a felfedezések iránti kereslet folyamatosan nő, és sürgető szükség van arra, hogy ezeket a kihívásokat megfelelő képzésekkel, reformokkal és a tudományos közösségek közötti együttműködéssel oldjuk meg. Ha nem tesszük, a következmények mindannyiunkra kihatnak, és a tudományos hitelesség soha nem látott mélységeibe süllyedhet.