Seress Rezső, a híres magyar zeneszerző és előadó, 1899. november 3-án született Budapesten, zsidó gyökerekkel rendelkező keresztény családban. Alacsony, mindössze 156 cm magas termete miatt barátai 'kis Seress'-nek nevezték őt. Fiatalon szöktötte meg az iskolát, hogy csatlakozzon egy vándorcirkuszhoz, ahol nemcsak a közönséget, hanem a művészi életet is megismerhette. Azonban egy baleset miatt otthagyta a cirkuszt, és a színészi pálya felé fordult.

Seress 1920-ban végezte el Rákosi Szidi színiiskoláját, majd különböző társulatokban szerepelt, de színészként soha nem vált igazán népszerűvé. Zenei tehetségére felfigyeltek, és a zongorázás révén sok örömöt talált. Ő rendszeresen fellépett a Színházakban, különösen a szegény közönség körében, akik értékelték élő előadásait, így Budapest-szerte hamar népszerűvé vált.

1925-ben Nádor József zeneszerző felfedezte őt, és lehetőséget biztosított számára a Kulacsnál, ahol Seress első dalát megírta, amely hatalmas sikert aratott, végül 16 ezer példányban kelt el. Az évek során számos melankolikus, érzelmes dalt írt, amelyek világszerte népszerűvé váltak. Olyan nagy nevek, mint Louis Armstrong és Billie Holiday is feldolgozták munkáit.

Bár Seress hatalmas vagyont szerzett jogdíjaiból, sosem jutott hozzá a pénzhez, mivel a zsidótörvények őt is sújtották. Fellépéseit betiltották, dalait nem játszották a rádiókban. A második világháború után átélte a sötét időket, de a kommunista hatalomátvétel alatt a helyzete tovább romlott.

Bár az Egyesült Államokban továbbra is népszerű volt, Seress nem akarta elhagyni szülőföldjét. Az 1950-es évek végén azonban Elvis Presley és a Beatles letaszították az élvonalból, miközben ő a háború szörnyűségein rágódott. 1968-ban, miután nem látott értelmet az életében, tragikus módon kiugrott lakásának erkélyéről. Bár a zuhanást túlélte, néhány nappal később, a kórházban drót segítségével véget vetett életének.

A története példa arra, hogy a tehetség és a siker nem mindig jár együtt a boldogsággal. Seress Rezső tragikus sorsa arra figyelmeztet, hogy milyen mély nyomokat hagyhat a múlt, és hogy a művészi becsületességhez elengedhetetlen a mentális egészség megőrzése.