A Zsiguli 1200, bár az olasz FIAT 124 másolata, a szovjet autóipar egyik legnagyobb alkotása volt. Az autó nem csupán a KGST-piacok autóigényét szolgálta ki, hanem a szovjet autógyártás jövőjének is szimbólumává vált. Érdekes visszatekinteni, hogy mit írtak róla akkoriban a sajtóban.

A Zsiguli bevezetésének idején, 1968-ban igazi reklámkampány vette kezdetét, amely 1970-től indult be. Az autó iránti kereslet hatalmas volt, amit jól tükröztek a korabeli publikációk. A Magyarország című folyóiratban a következőket írták: „Zsiguli. Érdemes megtanulni ezt a szót. Hamarosan ugyanolyan elterjedt lesz, mint a Volga vagy a Moszkvics.”

A modell nemcsak a megbízhatósága miatt vált népszerűvé, hanem megjelenésével is. A Zsiguli tiszta vonalvezetésével és egyszerűségével tűnt ki, ami elősegítette a karbantartását. Az autót szovjet mérnökök a helyi időjárási és útviszonyok figyelembevételével tervezték, hogy a legjobban alkalmazkodjon a szovjet környezethez.

A Zsiguli motortervezése is figyelemre méltó volt. A felülszelepelt motor 60 DIN lóerős teljesítménye és 8,8-as sűrítési viszonya újabb bizonyítéka volt a tervezők munkájának. 1971-től kezdve a Zsiguli már Magyarországon is elérhetővé vált, és a vásárlók tömegesen érdeklődtek iránta. A kezdeti tapasztalatok pozitívak voltak, és a jármű gyorsan népszerűvé vált, akár városban, akár vidéken.

A Zsiguli érkezése során azonban nemcsak lelkesedést, hanem némi kritikát is kiváltott. A Technika magazin munkatársai a modell gyengeségeire is felhívták a figyelmet, mint például az önindító megbízhatatlanságára és a lengéscsillapítók idő előtti elhasználódására. Ennek ellenére a Zsiguli továbbra is jelentős szerepet játszott a szovjet autóiparban és Magyarország közlekedésében.

A Zsiguli csodálatos utazása mind a mai napig tart, ugyanakkor példája annak, hogyan formálta a szovjet autógyártás a társadalmat, és mennyire fontos szerepe volt a mindennapi életben. Ma a klasszikus Zsigulik gyűjtők és autórajongók körében népszerűek, és sokan még mindig kiváló állapotban tartják őket.