Áder János, Magyarország korábbi köztársasági elnöke megdöbbentő kijelentéseket tett az Európai Parlament működéséről

Áder János, Magyarország korábbi köztársasági elnöke megdöbbentő kijelentéseket tett az Európai Parlament (EP) működéséről és hatékonyságáról. Tapasztalatai szerint sokkal alacsonyabb színvonalat tapasztalt, mint amit előzetesen elképzelt. Nyilatkozata szerint az EP működése a magyar parlamentnél is gyengébb, és a helyzet azóta csak romlott.

A hatékonyság hiánya

A legfőbb kérdés a népszerűség helyett szerinte a hatékonyság: „Az EP-re ebben a formában semmi szükség nincs. Riasztó a tendencia, ahogy a döntések és a feladatok végrehajtása zajlik” – fogalmazott az egykori elnök.

Fontos esetek és jogalkotás

Áder felidézett egy fontos esetet is: a tiszai ciánkatasztrófa után sikerült elfogadtatni az EP-vel egy határozatjavaslatot a ciános bányászati technológiák betiltásáról, azonban ezt követően az Európai Bizottság nem tett semmit az ügyben. „Nehéz elfogadni, hogy valamennyi közös ügyünket érintő kérdés így a homályba merül” – tette hozzá.

Ezek a megjegyzések rávilágítanak arra is, hogy a jogalkotás minősége milyen fontos. Áder elmondta, hogy köztársasági elnökként 45 törvényt vétózott meg, leszögezve: a törvények és az alkotmány szövege a mérce, nem pedig a politikai széljárás.

Kegyelmezési gyakorlat és emberi sorsok

A kegyelmezési gyakorlata iránti elkötelezettsége is érdekes téma volt; Áder hangsúlyozta, hogy minden ügy mögött egy ember és annak sorsa rejlik, és ezért a statisztikák nem kell, hogy meghatározzák a döntéseket. „A kegyelem nem csupán jogi kérdés, hanem emberi is” – tette hozzá.

Környezetvédelmi kihívások

Ezen túlmenően, a környezetvédelmi kihívásokra is kitért. Az ENSZ klímakonferenciáját politikai turistáskodásnak nevezte, mondva, hogy az efféle gyűlések nem közelebb visznek a megoldásokhoz. Szerinte a világ vezető gazdaságainak, mint a G7 országoknak, össze kellene állniuk, hogy közös megoldásokat találjanak a globális problémákra.

A jövő generációk védelme

Áder János zárásképpen megemlítette, hogy nemcsak a környezeti erőforrások – mint a levegő, víz és termőföld – védelmét kell szem előtt tartanunk, hanem a szellemi környezetszennyezést is, amely a jövő generációit érinti a legjobban. Kérdés, hogy mennyire hallgatnak majd a politikai döntéshozók ezekre a figyelmeztetésekre.