Az utóbbi évtizedben kiemelkedő növekedés figyelhető meg a magyar labdarúgásban, különösen a játékosok keresetének terén. 2010 óta a hazai élvonalban a focisták bére durván nyolcszorosára emelkedett, miközben az NB I csapatainak számát a szövetség 16-ról 12-re csökkentette. Ha ezt az összeget csapatra vetítjük, a keresetek szinte harmincszoros növekedést mutatnak – áll a statisztikákban.

Érdekes módon, jelenleg az NB I-ben a focisták keresetei már meghaladják bármely más kelet-európai ország elsőosztályú bajnokságának átlagfizetését. Sőt, Ausztriát is sikerült utolérnünk, hiszen a legnagyobb költségvetéssel bíró hazai klub, a Ferencváros, már a francia középcsapatokkal is versenyképes a játékosokért.

A magyarországi labdarúgói bérszint, amely a 2020-as évek elejére már nyugat-európai szinten is versenyképes lett, elsősorban a hazai labdarúgásba áramló – főként állami – milliárdoknak köszönhető. A magyar állam a sportolók jövedelmének sokkal kisebb részét vonja el, mint ami más országokban jellemző. Ezért a magyar csapatok alacsonyabb költségekkel tudják fizetni játékosaikat, mint például a francia, osztrák vagy belga klubok.

Kedvező adózás focistáknak

Míg a legtöbb európai országban a labdarúgók az átlagemberekhez hasonló adózási feltételekkel bírnak, Magyarországon a focisták nem személyi jövedelemadót (szja) fizetnek, hanem úgynevezett egyszerűsített közteherviselési hozzájárulást (ekho). Ezt az adózási formát eredetileg a szellemi foglalkoztatottaknak, például grafikusoknak és újságíróknak találták ki, de 2010 óta a sportolók is beletartoznak az érintettek körébe.

A kormány az utóbbi években fokozatosan lazította az adószabályokat, így az ekho jövedelemhatárát először 250, majd 500 millió forintra emelték. Ez azt jelenti, hogy az itthon játszó labdarúgók akár fél milliárd forintos bevételig is választhatják a kedvezőbb adózást, eközben más szakmák esetében mindössze 60 millió forint a limit.

Az ekho adózási forma a hazai normál (szja) adózáshoz képest is sokkal kedvezőbb, és a nyugat-európai országok adóviszonyaihoz képest összehasonlítani sem lehet, ahol a magasabb szja-kulcsok jellemzőek. Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás esetén az összes elvonás mindössze 15 százalék, amelyből 9,5 százalékpont személyi jövedelemadónak minősül, míg a maradék társadalombiztosítási járulék. Utóbbi azonban elkerülhető, ha valaki nyugdíjas vagy másik országban biztosított.

A helyzet azonban nemcsak a focisták előnyéről szól, hanem felveti a kérdést is, hogy vajon mennyire igazságos ez a rendszer a sportágakon kívüli szakma képviselőivel szemben. A magyar labdarúgás tehát nem csupán eredményekben, hanem adóügyi elbírálásában is a külföldi példákhoz képest versenyelőnyben van, ami még inkább felerősíti a bérkülönbségeket. Az adózó rendszer árnyoldalait és előnyeit is érdemes vizsgálni, hiszen a sportág fejlődése mellett a társadalmi igazságosság kérdése is kiemelkedően fontos.