Ritka madár a sportújságírás világában a The Players' Tribune című online kiadvány. A lapot eleve egy sztárosportoló (Derek Jeter) hozta létre, ami már önmagában is kuriosum, ha pedig az ember manapság beállítana egy szerkesztőségi ülésre olyan legendákat találna ott, mint Steve Nash, Tiger Woods, Danica Patrick vagy Caroline Wozniacki, hogy csak néhányukat említsük. A szerkesztőség viszonylag kevés, de annál súlyosabb cikkel operál, így nem véletlen, hogy itt jelent meg Adriano, a brazíliai futballsztár megrendítően őszinte vallomása.

Adriano, a még mindig csak 42 éves zseniális csatár, Rio de Janeiro egyik nyomornegyedében született. A Flamengóban lett profi játékos, majd 2001-ben az olasz Internazionale játékosa lett volna. 2004-től öt idényt töltött az Interben, ahol 163 meccsen 73 gólt szerzett. Azonban nem minden álomgyönyörű: a folyamatos sérülések miatt csak két idény nevezhető teljesnek, ez alatt 89 mérkőzésen 47 gólt ért el.

Adriano karrierje csúcspontja az Inter volt, ám a kiváló sportteljesítménye mögött sötét hullámvölgyek húzódtak. Folyamatosan küzdött a sérülésekkel, és amikor végleg hazatért Brazíliába, akkor a bulizás, a fegyverekkel pózolás képei kezdtek felbukkanni. Júniusban Adriano a PT-nek írt „Levél a favelámnak” című írásában sokkoló őszinteséggel mesélt életéről, utalva saját eltékozolt tehetségére.

"Tudjátok, mit jelent ígéreteknek lenni? Én tudom. A futball legnagyobb elherdált tehetsége: én" - vallotta be. Hangsúlyozza, hogy nem élt drogokkal, ahogy azt sokan hangoztatják, és nem tagadja, hogy az ivásba menekült a valóság elől.

„Császárnak hívnak. Gondolj bele, egy srác, aki elhagyja a favelát, Európába megy, és Császárnak hívják. Ezt mivel magyarázod meg?” - folytatja a saját ellentmondásait. Adriano elárulja, hogy évekig foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy az európai luxus mennyire eltávolította őt a gyökereitől és a valós életétől.

Bár gazdag lett, a favela, ahol felnőtt, az otthona maradt. A favelás barátokkal való találkozás, a helyi kocsmák és az igazi emberek társasága adta meg számára az élvezetet, aminek híján szerinte az élete eltékozolt lett. "Ha most itt vagyok, az mindig a favela" - mondja, miközben a glóbusz másik oldalán éli a labdarúgás ritka és csillogó világát.

Adriano egyik legmeghatározóbb emléke a favela, a különös és kemény világ, amely sosem hagyja el a lelkét. A Vila Cruzeiro a mai napig rémálma a szegénység, a bűnözés és a családi trauma poklában. Apja, akit fejbe lőttek egy partin, mély hatást gyakorolt rá.

A sztárok világa azonban nem könnyű. A karrierje csúcsán állva számára ismeretlen érzéseket érzett, amelyek a szívében és a lelkében maradtak. Adriano azt szeretné, ha nyitna egy visszautat a favelába, hogy megérthessük, milyen hatással voltak rá az olyan helyek, ahol az emberek túlélésre játszanak minden egyes nap. A szívszorító emlékek és a barátságok révén Adriano felnőtt, és ma is több mint egy futballista: egy ember, aki megtapasztalta a legmagasabb és legalacsonyabb mélységeket egyaránt.