Szíria politikai káosza már régóta megnehezíti a helyzet elfogadható megértését. Két nagyhatalom és számos regionális szereplő próbálja befolyása alá vonni az országot, ahol különböző milíciák, hadurak, állami maradványok és külföldi zsoldosok küzdenek egymás között. A vallási feszültségek is erőteljesen jelen vannak: síita csoportok harcolnak szunnita dzsihadisták ellen, míg a kurd feminista milíciák a nagytörök nacionalistákkal szemben állnak. Szíria egy szétrobbant ország, ahol a hatalomért folytatott harc mindennapos látványossággá vált.

A háború hatalmas pusztítást okozott az országban, irtózatos emberveszteségekkel - félmillióan haltak meg, több mint egymillióan megsebesültek, közel hatmillióan menekültek el külföldre, míg a belső menekültek száma meghaladta a hétmilliót. Az emberek többsége súlyos nélkülözésben él, a lakosság 80-90%-a létminimum alatt tengődik, és a kormányerők alultáplált állományáról is sokan beszámolnak.

Az újabb harcok megkezdődtek, miközben a nemzetközi közösséget sokkolta a hírek, miszerint a felkelők váratlanul Aleppó jelentős részét elfoglalták, ahonnan a kormányerők kivonultak. A hírek gyorsan érkeznek arról, hogy a felkelők Hamát is körbevették, és véres ostromok indultak meg.

A konfliktusban négy fő területi egység kiemelendő. Az egyik a Bassár al-Asszad elnök irányítása alatt álló terület, ahol Oroszország és Irán segítette a kormányt, lehetővé téve neki, hogy az ország közel kétharmadát megtartsa. Aleppón kívül a nyugati határvidéken két kisebb önálló entitás küzd a fennmaradásért: a török befolyás alatt álló Nemzeti Felszabadító Hadsereg, valamint a gyengébb török támogatottságú, viszont erőszakosabb dzsihadista Szíriai Felszabadító Bizottság.

Keleten a kurd kisebbség és arab frakcióik alkotta Szíriai Demokratikus Erők (SDF) dominálnak. Az SDF az Iszlám Állam elleni harcban kulcsszereplő volt, és folyamatosan élvezi az Egyesült Államok támogatását. Az Iszlám Állam visszatérése is figyelemre méltó, hiszen a sivatagi gerillák továbbra is aktívak, a 2024-es évben több tucat támadást hajtottak végre.

Az Aleppó után a kormány nem akarta feladni más nagyvárosait. A tüntetések után a két jelentős ellenzéki frakció váratlan támadást indított a káosz közepette a Damaszkusz alatti területek ellen. Az ellenállás szinte teljesen hiányzott, és Aleppó ostroma után a kormányerők védelmi vonalai is összeomlottak.

A Hezbollah, amely rendszerszinten támogatta Asszadot, elvesztette a harci ütőképességét, amire már 2016-ban rátették a kezüket. A városok mellett a polgári infrastruktúra is súlyosan megsérült, aminek következményeképpen a helyzet tovább romlott. Az Oroszország által végrehajtott légitámadások és a községek infrastruktúrájának várható lehetséges pusztítása még tovább fokozza a feszültséget. Közben a kormányerőket támogató iraki síita milíciák is megjelentek Szíriában, ami újabb konfliktusokat generálhat a térségben.

Ahogy a háború folytatódik, az al-Aszad rezsim morale folyamatosan csökken. A közélményekben megjelenő hírek szerint a felkelők noha mobilabbak és mozgékonyabbak, a kormánycsapatok meglehetősen jól felszereltek. Kérdés azonban, hogy ki marad talpon a végén, és kik lesznek az új uralkodók Szíriában - főleg, mert az Iszlám Állam és más, az ellenzék szemében veszélyes csoportok is jelenlévő erővé válhatnak a következő hetekben.

A nemzetközi közösség most még inkább aggódik egy újabb háborúszakadás miatt, hasonlóan a korábbi évtizedekhez, amikor a térségi hatalmak ideológiai harcaik helyett a békét keresték, de ez eddig nem bizonyult kellően sikeresnek. Az ellenzéki csoportok szövetsége most úgy tűnik, hogy valós potenciállal bír Albánia irányában, ezáltal felveti annak kérdését, hogy a jövő Szíriája miképpen fog kinézni, ha az Aszad-rezsim nem tudja megőrizni hatalmát.