A Sportdöntőbíróság (CAS) nemrégen helyt adott Anatolij Timoscsuk, a volt ukrán válogatott labdarúgó fellebbezésének, amelyet az ukrán labdarúgó szövetség (UAF) által hozott szankciók ellen nyújtott be. E szankciók következményeként Timoscsukot az Oroszországban végzett edzői munkájáért büntették, ami a háború kitörése óta különösen érzékeny téma Ukrajnában.

A szövetség 2022 tavaszán, miután kitört a háború, megfosztotta Timoscsukot minden címétől, beleértve az edzői licencét is, és törölték a válogatottak nyilvántartásából. Továbbá az ukrán állami kitüntetéseit is elvették. Az UAF büntetése nemcsak a sportpályafutását érintette, hanem a vagyonát is befagyasztották, megnehezítve ezzel a mindennapi életét. Most azonban a CAS megsemmisítette ezt a döntést, megállapítva, hogy Timoscsuk nem követett el olyan cselekedetet, amely indokolná a szankciókat.

A helyzet meglehetősen bonyolult, hiszen Timoscsuk a háború idején nem távozott haza Ukrajnába, hanem a Zenit Szentpétervár csapatánál maradt. E döntése sok kritikát kapott hazájában, mivel érzékenynek számít a sportolók és közszereplők tekintettel lenni a háborúra. Ráadásul Timoscsuk a háborút orosz kormányzati narratíva szerint „különleges katonai műveletnek” nevezte, ami további feszültséget okozott a közvélemény körében.

Egy mimentákkal teli ősz folyamán azonban mégis részt vett egy jótékonysági aukción, mellyel a háború sújtotta kurszki régió megsegítésére gyűjtött pénzt. A mobilizált társadalmi támogatás és a háború utáni helyreállítás érdekében tett lépések tekintetében figyelemmel kell kísérnünk, hogy a személyes döntések, mint Timoscsuké, miként befolyásolják a közbeszédet.