Angela Merkel, Németország első női kancellárja, 2005 és 2021 között vezette az országot. Most, hogy már visszavonult a politikai élettől, emlékirataiban osztja meg tapasztalatait. Legújabb könyve, a Szabadság (Freiheit), betekintést nyújt Oroszországgal kapcsolatos politikájába és Putyinnal való kapcsolatába.

A Die Zeit által nyilvánosságra hozott részletekben Merkel kifejti, hogy miért akadályozta meg Ukrajna NATO-csatlakozását. A kancellár fő érve az volt, hogy aggódott Oroszország katonai válaszlépései miatt. Az ukrán NATO-tagság ügyét a 2008-as NATO-csúcs egyik fontos témájaként említette, ahol Ukrajna és Grúzia tagsági státusza volt napirenden.

Merkel emlékeztetett arra, hogy bár megértette a közép-európai országok vágyát a NATO tagságra, úgy vélte, hogy a csatlakozásnak nemcsak az adott államnak kellett biztonságot nyújtania, hanem a szövetség egészének is. Rámutatott, hogy Ukrajna helyzete különösen kockázatos volt, hiszen Krím félszigeten szoros összefonódás állt fenn az orosz katonai struktúrákkal, amely más NATO-jelölt ország esetében nem volt jelen.

Merkel hangsúlyozta, hogy 2008-ban Ukrajnában a lakosság mindössze kis része támogatta a NATO-tagságot, ami szintén hozzájárult a döntéshez. A NATO-csúcs során meg született egyfajta kompromisszum, amely Ukrajna és Grúzia elutasítását jelentette a tagsági ígéretükkel együtt. A szövetség egyfajta jövőbeli tagsági ígéretet tett, amit Putyin annak a jeleként értelmezett, hogy nem lesz akadálya a két ország NATO-tagságának.

Merkel említette Donald Trump amerikai elnökkel folytatott 2017-es találkozóját is, ahol Trump kérdéseket tett fel Putyinról. "Az orosz elnök nyilvánvalóan lenyűgözte őt" – emlékezett vissza Merkel. Azóta a találkozó után tartott sajtókonferencián Trump a németországi helyzetet kritizálta, amelyre Merkel tényekkel válaszolt.

„Donald Trump mindent az ingatlanvállalkozó szemüvegén keresztül látott” – tette hozzá Merkel. Az ex-kancellár említi, hogy néhány hónappal később Ferenc pápához is eljutott, ahol aggodalmát fejezte ki Trump elnöksége miatt, különösen a klímaegyezményből való kilépés lehetősége miatt. A pápa gyorsan megértette Merkel nézőpontját, amely arra világított, hogy van helye a kompromisszumnak, de az nem lehet vég nélküli.

Ez a kötet nemcsak politikai titkokra derít fényt, hanem bátorságot is igényel, ahogyan Merkel bírálja a múlt politikai döntéseit és a jelenlegi helyzetet. Kérdés, hogy a jövőben hasonló bátorsággal kell-e közéleti személyiségeinknek is szembenézni a történelmünkkel.