Megünnepelhető-e valakinek az élete a halála bemutatásával? Ezen töprengtem, miközben a "Maria" című filmet néztem. Pablo Larraín chilei filmrendező alkotása, ami Maria Callas utolsó napjait követi, egyszerre visszatekintés és az élet értelmezése, a lezárás és az elfogadás története. Az alkotás különleges atmoszférát teremt, amit Angelina Jolie alakítása is felerősít, még ha vitatható is, mennyire sikerül hitelesen megragadnia Callas személyiségét.

A történet La Callas utolsó napjait mutatja be, amikor a szenvedő operasztárt különböző betegségek kínzó víziói gyötrik. Maria életének ez a szakasza bemutatja, hogyan próbálja meg talpra állítani magát a cselédje és inasa, Feruccio és Bruna, akik mindent megtesznek érte. Callas szorongásait hordozza, melyeket az énekhangjának elvesztése, az alvásképtelenség és a folyamatos fájdalmakkal való küzdelem vált ki.

A film során két kérdés is foglalkoztatott. Az egyik, hogy mennyire tudja pontosan visszaadni Maria Callas védtelen utolsó napjait, hiszen azokat a világtól elzárva töltötte. A másik a múlt bemutatásának realitása, hiszen Callas élete tele volt teljesen ellentmondásos véleményekkel. Részben a film ereje abban rejlik, hogy nemcsak Callas múltját, hanem az őt körülvevő emberek érzéseit, illetve az operavilágot is bemutatja.

A film elején és végén az éneklés dominál, és a feszültség fokozódik, hiszen Callas életének csúcsait és mélypontjait is összekapcsolják. A középpontban az áll, hogy Callas nem az anyai elvárásokat próbálja teljesíteni, hanem a saját vágyait követi, ami egy újfajta szabadságot ad neki, miközben a film bemutatja, hogy az igazi szabadság néha magányt is hozhat magával.

Angelina Jolie alakítása erős és meggyőző. Képes érzéseket kelteni, mellyel a nézők is azonosulhatnak. A filmben valóban hallhatjuk Jolie énekét, ami különösen emlékezetessé teszi a produkciót, hiszen hónapokat töltött énektanulással, hogy hitelesen tudja megjeleníteni Maria Callas karakterét.

A film másik figyelemre méltó szereplője Pierfrancesco Favino, aki a hű inast, Ferucciót alakítja, valamint Alba Rohrwacher, aki Bruna, a cseléd szerepében látható. Mindketten hiteles ábrázolásokat nyújtanak, amelyek gazdagítják a történetet.

Érdekes, hogy a film számos jelenete Budapest belvárosában forgott, így a hazai közönség a Magyar Állami Operaház vagy a Szépművészeti Múzeum falain belül is felfedezheti a filmet.

Bár a "Maria" nem feltétlenül marad fenn a filmtörténelem csúcsán, a gyönyörű vizuális világ és a színészi teljesítmények tükrözik Larraín kreatív elképzelését. A film olyan érzelmeket közvetít, amelyek a nézőt mélyen megérinthetik, és erőteljes gondolatokat ébreszthetnek a művészet, a szenvedés és a szép sugárzás világáról.