A második világháború borzalmas lövészárokharcaira emlékeztető állóháború rengeteg áldozatot követel az orosz hadsereg soraiban is. Az oroszok, akik folyamatos gyalogos rohamokkal próbálkoznak az ukrán állások kiszorítására, egyre több katonát veszítenek. Bár az ukrán védelem eddig sikeresen visszaverte a támadásaikat, a folyamatosan megújuló rohamok végül célt érhetnek, és a védők kénytelenek elhagyni addigi pozícióikat.

Miközben az oroszok állítják, hogy szinte kifogyhatatlan emberi erőforrásokkal rendelkeznek, a háború hatalmas veszteségeket követel tőlük, ezáltal a moszkvai vezetés kénytelen hatékonyabbá tenni a támadásaikat. A gyalogság rohamait precíziós bombázással és tűztámogatással próbálják segíteni, ám a hatékonyságuk gyakran nem elegendő. Az irányított bombákat előre be kell programozni, így nehezen tudnak reagálni a gyorsan változó hadi helyzetekre.

A tűztámogatással is hasonló problémák merülnek fel. A rohamozó lövészeknek állandó tűzhelyesbítésre van szükségük, ami folyamatos kommunikációt igényel. Az ellenség viszont zavarhatja a rádióhíradókat, korlátozva ezzel a vezetés hatékonyságát. Az oroszok széleskörűen használnak drónokat is, de ezek korlátozó tényezője, hogy csak bizonyos előkészítést követően, a frontvonaltól nagyobb távolságból tudnak beavatkozni.

Most azonban megjelent egy új taktika, amelyet a Forbes is bemutatott. Az orosz hadsereg a drónokat a rohamozó katonák együtt mozgó egységeiként használja: azokat közel az ellenséges vonalakhoz helyezik ki, indításra kész állapotban. Ez a megszorítás lehetővé teszi, hogy a védők felkészületlenek legyenek a támadásra.

A biztonságos távolságban tartózkodó kezelők gyors egymásutánban indíthatják a drónokat, amelyek rendkívül gyorsan lecsapnak az ukránokra. A drónok hasonló tűztámogatást tudnak adni, mint a siklóbombák, de mivel folyamatosan érkeznek, a hatás szinte ugyanaz. Az FPV-drónok, amelyek egy virtuális valóság-szemüveget használnak, lehetővé teszik, hogy a pilóták, mintha maguk is a drónban ülnének, irányítsák a támadást.

Ezeket a drónműveleteket az oroszok elektronikai harceszközökkel is kiegészítik, amelyek célja az ellenséges dróntámadások zavarása, felderítési és kommunikációs berendezéseik elnyomása. Az orosz támadók akár tucatnyi drónt is indíthatnak a támadás előtt, lehetővé téve, hogy a védőknek ne legyen esélyük a megfelelő védekezésre, főként mert a drónok rendkívül rövid ideig tartózkodnak a levegőben.

Érdekes módon, hasonló taktikát dolgozott ki egy amerikai vállalat, a VRR. Ők olyan szoftvert fejlesztettek ki, amely lehetővé teszi, hogy különböző drónok egymással kommunikáljanak. Emellett olyan tároló dobozokat készítettek, amelyekben a drónokat biztonságosan tárolhatják a front közelében, és a pilóta távolból adhat parancsot az indításra. Továbbá a VRR több innovatív megoldást is bevezetett, például vízhatlan tárolódobozokat és kampókat, amelyeken a drónok a fákra vagy más magas helyekre akaszkodhatnak, hogy rejtőzködve figyeljék az ellenséget.

A fejlesztések folyamatosan zajlanak, és a jövőben várhatóan még fejlettebb drónokkal is találkozhatunk a harctéren. Az orosz hadsereg nemcsak ellenfeleinek technológiáját fejleszti, hanem új taktikai megoldásokat is alkalmaz, hogy fenntartsa a harci fölényét. A világ figyelme arra irányul, hogy milyen következményekkel járhat ezeknek a drónoknak az intenzív alkalmazása a ukrán háborúban.