A fővárosi színházak súlyos anyagi problémákkal küzdenek, a független játszóhelyek pedig a támogatások elmaradása miatt egyre nehezebb helyzetbe kerülnek. Felmerül a kérdés: valóban szükség volt-e egy újabb színházra?

Személy szerint mindig mérhetetlen dühöt érzek, amikor látom, hogy egy színház üresen áll. Sokkal jobb, ha a rendelkezésre álló helyszín új tartalommal telítődik meg, újra életre kel. Jelenleg az Operaház három játszóhelyén közül mindössze egy működik érdemben. Az Eiffel Műhelyház főként gyerekelőadásokat kínál, míg az Erkel Színházba legtöbbször vendégelőadásokat hoznak. Az Erkel Színház felbecsülhetetlen érték a hazai közönség számára, ám az opera műfaja sajnos már nem vonzza a nézők többségét.

De miért van ez így? Az opera műfaja Magyarországon évek óta csökkenő népszerűségnek örvend, holott a Kovalik Balázs által rendezett „Turandot” számottevő nézőszámot vonzott az Erkelbe. A hazai operaénekesek, még a nemzetközi szinten is elismert művészek nevei nem forognak a közbeszédben, így a közönség nem ismeri őket, és nem foglalnak helyet a celebritások között.

Az Operaház jegyárai sokak számára megfizethetetlenek; negyvenezer forintos jegyeket sok magyar nem engedhet meg magának, így többnyire külföldiek látogatják az előadásokat. Múltkor, amikor az Operaház élére vezetőt kellett kinevezni, a pályázat kiírása elmaradt. Ez felveti a kérdést, hogy miért? Talán a jelenlegi igazgató, Ókovács Szilveszter, körüli légkör elmondhatja az okokat.

Egyre kevesebb információ érkezik a színház működésével kapcsolatban. Ha a szakmai bizottság nem javasolta volna a jelenlegi vezetőt, vajon megmaradt volna? Szerintem nem áll fenn bizalomvesztés, hiszen a színház jelentős támogatást kapott, kétéves vízióval. Az igazgató kijelentette, hogy a támogatás elsődlegesen az Erkel Színház fény- és hangtechnikájának megújítására, a bevételkiesés kompenzálására és egyéb fejlesztések folytatására szolgál.

Kérdés, hogy miért nincs szükség pályázatra az új vezetői munkakörökben. Esetleg az eljárás során már döntöttek a jövőről, és a kinevezettek a Szente Vajk és Cseke Péter professzionális pályázókat választották? Miközben a kisebb színházakért folyt a verseny, egy ekkora költségvetésű intézmény miért nem került a nyílt pályázati versenybe? Szente korábban már pályázott más posztra, de nem kapta meg azt. Most beválthatja a lehetőséget az Erkel Színházban, amely új lehetőségeket nyújthat számára.

A jövőbeni repertoár nagy kérdés maradt, ami a döntéshozók között nem talál közönséget. A közönség elvárásainak megfelelően vajon jöhetnek-e komolyabb zenei koncertek vagy operaelőadások, vagy kizárólag musicalek lesznek? Az Erkel Színház számos lehetőségre lehet alkalmas, de van, amire nem bírja el. Ha a felújításra úgy tekintünk, mint egy tisztasági festésre, akkor valószínűleg nem csupán felületi javításokra van szükség. A fény- és hangtechnika korszerűsítése sürgős feladat, mivel a színpad elavult.

A színészek és muzsikusok létszáma nem jelent problémát, hiszen több mint elegen állnak a pályán, hogy egy újabb színházhoz elegendő tehetséges előadót biztosítsanak. A musical fellendülése során azonban mindenképpen tapasztalható, hogy a műfaji igények csökkentek az opera terén. A jövő tehát sok kérdést tartogat, de bízni kell a hazai színházművészet újjáéledésében!