2002-ben Bassár el-Aszad még egészen más személyiség volt, mint az a brutális autokrata, akivé később vált. Apja, Hafez al-Aszad halála után ő ragadta magához a hatalmat, csak két évvel a trónra lépése előtt. Az ország nemcsak politikai, de gazdasági válsággal is küzdött, miközben a biztonsági apparátus szigorú ellenőrzés alatt tartotta a lakosságot. Bassár, aki korábban Londonban tanult szemész volt, édesanyja arab származású, míg apja szíriai diktátor. Először úgy tűnt, hogy ő más irányba viszi az országot, egy komoly PR-kampány keretein belül próbálta megmutatni, hogy Szíria változik a vezetése alatt.

Az emberi mészárlás felé

Az évek múlásával és a politikai helyzet romlásával Bassár igazi arcát megmutatta. 2011-ben, amikor a nyugat-európai és arab világot is megrázta az Arab Tavasz, Szíria is lázadás színhelyévé vált. A rezsim válasza brutális volt: a kormányzó erők tüzet nyitottak a békés tüntetőkre, míg a milíciák, mint a Sabiha, felfegyverzetten támadtak. Az országban elterjedt a félelem, és egyre többen váltak politikai foglyokká.

A Szíriában kialakult káosz során felmerült egy új kihívás is: az Iszlám Állam megjelenése. A dzsihádista csoport gyorsan teret nyert, és a konfliktus új dimenziókat kapott, elvonva a figyelmet Bassár brutalitásáról. 2013-ban a népszerűségének csökkenése következtében a nemzetközi közvélemény is egyre inkább elfordult tőle.

Bassár uralma alatt a brutális politikai elnyomás, a kemény represszió és a tömeges kivégzések a mindennapok részévé váltak. A Szednaja börtönben 2011 és 2015 között legalább 13 ezer embert öltek meg, a brutalitás mértéke pedig még Hafez idején tapasztaltakhoz képest is aggasztó volt.

A keresztút: Oroszország és Irán beavatkozása

A konfliktus nemcsak regionális, hanem globális hatásokat is gyakorolt. Oroszország, annak jelzésével, hogy meg kívánja erősíteni befolyását a Közel-Keleten, katonai segítséget nyújtott Bassár rezsimjének. Irán szintén aktívan támogatta az Aszad-rezsimet, különösen a Hezbollah révén, ezzel megvédve libanoni érdekeit.

A Szíriai Emberi Jogok Megfigyelő Központja által riportált adatok szerint a konfliktus alatt több mint 500 ezer ember vesztette életét, és a lakosság felét elűzték otthonából. Az Aszad-rezsim viszont a nyugati világ számára a terrorizmus elleni küzdelem színhelyeként próbálta feltüntetni magát, igyekezve elhárítani a felelősséget a brutális cselekedeteiért.

Bár Bassár el-Aszad kezdetben nem tűnt annyira brutálisnak, mint édesapja, uralkodásának kezdete óta bebizonyította, hogy az erőszak és elnyomás legrosszabb formáit is képes alkalmazni, megerősítve hatalmát egy olyan országban, ahol a humanitárius válság soha nem látott méreteket öltött. Szíria ma a világ egyik legsúlyosabb válságának epicentrumává vált.