Egy olvasónk elmesélte, hogy milyen szomorú és hihetetlen jelenet tanúja volt az egyik helyi élelmiszerboltban. A következőket írta le saját szavaival:

Először szeretném hangsúlyozni, hogy nem önfényezésből vagy igazságszolgáltatás reményében írok. Csak mesélni szeretném az esetet, és felhívni a figyelmet idősebb embertársainkra. Az ünnepek előtt különösen sokat gondolok a szegényebbekre. Egyszerű eset, ami eszembe juttatta, hogy talán tenni is kellene.

Éppen vásároltam, amikor felfigyeltem egy beszélgetésre, amely mellettem zajlott. Egy férfi és egy nő léptek oda egy idős bácsihoz, aki láthatóan nehéz körülmények között élt. Szavuk halkan érkezett, de jól hallottam:

"Kérem, azt vissza, ne csinálja ezt, inkább mondja el, miben segíthetünk."

Akkor vettem észre, hogy a bácsi remegő kézzel próbálja visszatenni az elrabolt csokoládét a kabátzsebébe. Szégyenkezve mondta:

"Nem akartam én lopni, nem vagyok olyan. Hatvan évet dolgoztam le, tudják, de magamra alig jut. Most jönnek meglátogatni az unokáim Németországból, és valami kis kedvességet szeretnék adni nekik, de nincs pénzem rá."

A bácsi története mind a három felnőttet megérintette érzelmileg. Ekkor két eladó is odament, mivel látták, hogy valami furcsa történik, és meg akarták nézni a bácsi kabátját. Azonnal elkezdték mentegetni őt a másik vásárlók, mondván, hogy nem történt semmi, és hagyják békén a bácsit, mert ők vásárolni szeretnének.

A két eladó láthatóan tanácstalan volt, de végül magukra hagyták őket. Ezt követően megkérték a bácsit, hogy válogasson össze mindent a boltból, amit csak szeretne, karácsonyi ajándék gyanánt a gyerekeinek és unokáinak.

A bácsi nem akarta elhinni, ami történik, de végül beleegyezett. Raiadta őt, hogy néhány dolgot vegyen. Szépen pakolták be a különböző játékokat és édességeket. Mivel érdekelt a dolog, diszkréten követtem őket.

Miközben a bácsi mesélte az életét – hogy mennyi pénzt küldött a gyerekeinek, amikor új életet kezdtek Németországban – benne volt az őszinte és megható pillanatokból. Szavai egy kicsit kiragadtak a mindennapi rohanásból, és emlékeztettek bennünket arra, hogy sokan élnek közöttünk olyan emberek, akiknek a történetei talán sosem hallatszanak el. A két eladó jegyzetezete erre a gesztusra, hogy a bolti lopás bűn, de a férfi, aki segített, azt válaszolta:

"Sokkal nagyobb bűn megalázni egy beteg, idős embert, aki tisztes életet élt, egyetlen szelet csokoládé miatt."

Ez a történet napokig velem maradt, és azóta is keresem a módját, hogy segíthessek másokon, akik hasonló helyzetben vannak. Az ünnepek miatt mindannyian egy kicsit figyelhetünk másokra, hiszen az apró gesztusok változást hozhatnak. A világnak szüksége van a jóságra, különösen a legelesettebbek iránt.