Aljakszandr Lukasenka Belarusz elnöke által bejelentett korlátozott amnesztia csupán látszatintézkedés, mivel a valóságban országában naponta átlagosan 6 embert ítélnek el a tüntetéseken való részvétel miatt. Ez már négy évvel ezelőtt kezdődött, de a helyzet azóta sem javult, sőt, a Vjaszna jogvédő szervezet becslése szerint jelenleg legalább 1385 politikai fogoly van börtönben, akiket akár 20 évre is ítélhetnek. Két és fél év alatt több mint 2000 ember szabadult, de a hatóságok folyamatosan keresik a 2020-ban utcára vonultakat.

A 2020. augusztusi elnökválasztások során Lukasenka az ellenzéki Szvjatlana Cihanouszkaja ellen indult, aki független mérések alapján már az első fordulóban 56%-os eredményt ért el, Lukasenka 34%-ával szemben. A hatalom azonban 80%-os győzelmet hirdetett, és az eredményeket a Golosz nevű alkalmazás által gyűjtött adatok teljesen megcáfolták.

A választások utáni hónapok során a beloruszok tömegtüntetéseken tiltakoztak az elcsalt eredmények ellen. A hatóságok azonban brutálisan válaszoltak, letartóztatások és erőszakos fellépések árán. Vlagyimir Putyin nyílt támogatása Lukasenka mellett még inkább megerősítette a hatalom erőszakos hozzáállását, amely révén a demonstrációkat végül sikerült elfojtani. Becslések szerint 200-300 ezer belorusz hagyta el az országot azóta.

A hatalom stratégiája az állami vállalatok dolgozóira való támaszkodásra épült, akiket Lukasenka rendszeresen megszólít, a szavazásra való buzdítás érdekében. Ennek ellenére az ellenzéki szimpatizánsok továbbra is kockázatot jelentettek a kormány számára. A titkosszolgálatok folyamatosan keresik a 2020-as tüntetések résztvevőit, használva ehhez a legújabb arcfelismerő szoftvereket és telefonok feltörését.

A 342. cikkely, amely a közrendet sértő cselekmények szervezését bünteti, az egyik leggyakrabban alkalmazott jogszabály a belorusz hatóságok által. Ez 2-5 év börtönbüntetést vonhat maga után, miközben a belorusz alkotmány garantálja az állampolgárok véleménynyilvánítási jogát, ami nyilvánvalóan ellentmond a jog gyakorlati alkalmazásának. A hatóságok a belorusz politikai foglyok videókkal való kényszerített megbánatára is ráálltak, amelyeket a kormányzati médiában rendszeresen közzétesznek.

Az öngyilkos hajlamú fiatal aktivisták helyzete egyre súlyosabb. Marija Kolesznyikova példáján keresztül látható, hogy mennyire brutális körülmények között tartják fogva az ellenzéki vezetőket. Kolesznyikova, akit 11 év börtönre ítéltek, azóta is súlyos egészségügyi problémákkal küzd.

2024 júliusában a Lukasenka vezette represszió folytatódik, mivel a következő elnökválasztásokra készül, ahol már nem engedhet meg magának hibákat. A hatóságok már most megkezdték a besúgás és a megfélemlítés gyakorlatát, hogy biztosítsák a hatalom megőrzését. Az alávetett állapotban lévő belorusz lakosság elleni nyomáskampány módszerei sok párhuzamot mutatnak a múlt totalitárius rendszereivel, ami éppen a jelenlegi politikai helyzetben teszi tragikusabbá a belorusz emberek életét.