A társadalmi igazságtalanság érzete sokunkban felmerül, azonban gyakran csendben tűrjük a nehézségeket. Az Engedetlenség című könyv szerint a lázadás alapját három fő ok adja: a jövedelmi egyenlőtlenségek, a környezeti károk és a gazdasági rendszer hiteltelensége. A lázadás indokolt lenne, hiszen a passzivitás sokkal inkább furcsa.

A múltban is találunk példákat a lázadásra, Elektra vagy Antigoné személyénél, akik az isteni törvények nevében álltak szembe a földi hatalommal. Az engedetlenség sok esetben az emberi méltóság megőrzésének formájává válik. Henry David Thoreau például nem fizetett adót, mivel nem támogatta Massachusetts állam politikáját, amiért éjszakát töltött a börtönben. Thoreau írásai, amelyek a polgári engedetlenségről szólnak, ma is aktuálisak, és kihívást jelentenek a társadalmi normák ellen.

A kérdés, hogy vajon társadalmi kötelességünk-e az állam iránt felelősséget vállalni, felveti a konformizmus téma körüli diskurzusokat. José Ortega y Gasset is hangsúlyozza, hogy az engedelmesség nem alárendelődést jelent, hanem interakciót a hatalommal.

De mi a helyzet az adófizetéssel, ha úgy érezzük, hogy az adórendszer igazságtalan? A társadalmi felelősségvállalás fontos kérdés, és egyre többen állnak ki a változásért. A lázadás formái sokfélék, lehet ez akár a közéleti aktivitás, aláírásgyűjtés, vagy akár az adófizetés leállítása is, ha az igazságtalanság elér egy bizonyos szintet.

Nem véletlen, hogy a magyar néplélek történetei is sokszor a passzivitás és a lázadás határvonalán egyensúlyoznak. Babits Mihály megállapítása szerint a magyarok néha inkább szemlélődnek, mint cselekednének. Az adóellenállás nem csupán a saját szempontunkból fontos, hanem lehetőséget ad arra is, hogy felhívjuk a figyelmet a rendszerszintű problémákra, és tanuljunk a múlt hibáiból.

Ha igazságtalanságot tapasztalunk, számunkra is egy természetes és fontos lépés lehet a lázadás, felforgatva az adott hatalmi struktúrákat, egy erősebb és igazságosabb társadalomért.