Gyerekeket küldtek csomagként

1913 januárjában egy ohiói házaspár rendkívüli lépésre szánta el magát, amikor saját csecsemőjüket csomagként adták fel a posta járatán. A Beague család 15 centet fizetett a bélyegekre, és további ismeretlen összeget, hogy a 50 dollárra biztosítsák gyermeküket, majd biztonságban átadták a postásnak, aki a nagymamája házához szállította a kisfiút. A történet érdekessége, hogy ez a módszer egyfajta újítást jelentett a gyermekek utaztatási gyakorlatában.

Az 1,8 kg-nál nehezebb csomagok postázása

A postahivatalok 1913. január 1-jén kezdték el fogadni az 1,8 kg-nál nehezebb csomagokat, azonban ekkor még nem léteztek egyértelmű szabályok arra vonatkozóan, hogy mit lehet postán küldeni és mit nem. Az emberek hamarosan elkezdték feszegetni a határokat, és különféle „csomagokat” küldtek, például tojásokat, téglákat és kígyókat. 1913 és 1915 között legalább hét dokumentált eset is előfordult, amikor gyermekeket küldtek postai úton. Bár ez a gyakorlat nem volt elterjedt, sok család számára olcsóbb megoldásnak bizonyult a gyerekek postázása, mint a vonatjegyek megvásárlása.

A postás szerepe és a gyerekek biztonsága

Érdekes, hogy azok a szülők, akik így küldték gyermekeiket, nem idegenekre bízták őket. A vidéki településeken sok család jól ismerte saját postásukat, ami fokozta a biztonságérzetet. Azonban a népszerű fényképeken szereplő postások, akik hátukon csecsemőket hordanak, csupán megrendezett képek, viccelődés céljából készültek.

A gyakorlat betiltása

1914-ben hivatalosan betiltották az emberek postai küldeményként való feladását. Ennek ellenére az új szabályozás nem vette azonnal véget a gyerekek postázásának. Az utolsó gyermek, akit postai úton küldtek az Egyesült Államokban, a hároméves Maud Smith volt, aki 1915 augusztusában érkezett célállomására. Ez a szokatlan gyakorlat azóta a múltba vész, de még ma is sokan csodálkoznak azon, hogy milyen távoli és érdekes a történelem ezen epizódja.