Szórakozás

Csonka András: Pár éve kussoltam volna, de ez most fáj

2024-12-22

Szerző: Máté

December 21-én zajlott a Mary Poppins című darab 500. előadása a Madách Színházban. Csonka András, aki kilenc évig játszotta a produkció egyik főszerepét, nem kapott meghívót sem a jubileumi előadásra, sem a fogadásra, amit szomorúan osztott meg a Facebook-oldalán.

A Madách Színházban hosszú hagyomány, hogy a jubileumi előadásokon az összes szereplő felvonul, és azok is tiszteletüket teszik, akik valaha részei voltak a produkciónak. Csonka András emlékeztetett rá, hogy 2021-ben, a pandémia után, amikor két év szünet következett, elbúcsúzott a darabtól. A 400. előadáson már meghívott vendégként vonult be, ahol Oroszlán Szonja oldalán ünnepelte az estét.

„Persze lehet, hogy a színház ezt másképp gondolja, számára elég, ha ilyenkor a jelenlegi játszó mindhárom szereposztás van a színpadon, belőlünk meg lesz egy diakép az Örömkoncert hátsó ledfalán...” – fogalmazott elégedetlenül. Csonka András hangsúlyozta, hogy a Madách Színház zenei teátrumának 20. évfordulóján megjelent könyvben az ő említése is hiányzik, pedig a darabban eltöltött időszak neki életének egyik fontos jutalomját jelentette.

„Csonka András saját szavaival” - folytatta: „Egyre inkább úgy érzem, hogy nincs időm tovább a sebekkel foglalkozni. Ez az elmaradt gesztus most bizony fáj és bánt. Tapintatlanságnak és érzéketlenségnek tartom.”

Hozzátette, hogy sajnálja, hogy nem ölelhette meg régi kollégáit és főleg csodálatos játszópartnereit, az azóta felnőtté vált egykori gyerekszereplőket. "Mary Poppinsban játszó három kolléganőm partnerlehettem, őket külön ölelem, és üzenem nekik, hogy hiába éneklik rendületlenül, hogy 'abszolút hibátlan', mert nem minden az úgy van” – zárta sorait.

Csonka András posztja után számos reakció érkezett, többek között Rónai Egon válasza, aki jelezte, hogy a gyerekszereplők mind ott voltak az előadáson, de a felnőttek közül csak a jelenlegi szereposztás tagjai. Csonka András kiemelte, hogy nemcsak őt, hanem másokat is kihagytak, és sajnálja, hogy nem vehette át a szeretetet, amit a régi társakkal való találkozás jelentett volna.

Ez az eset rávilágít arra, mennyire fontos a színházi közösség és az elismerés, hiszen sok művész sorsa összefonódik a produkciókkal, amelyekben részt vettek. A színház nem csupán szórakoztatás, hanem egy különleges közösségi élmény is, ahol a múlt emlékei nemcsak a színpadon, hanem a színészkollégák szívében is élnek.