Az elmúlt időszakban a magyar energiarendszer súlyos problémáiról sokat írtunk. Míg nyáron és szeptemberben is drága árak és kínálathiány jellemezte a piacot, novemberre a helyzet még tovább romlott. Orbán Viktor miniszterelnök is rendszeresen felhívja a figyelmet a magyar energiaforrások hiányára, különösen a közelgő uniós elnökség kapcsán, amely kiváló alkalmat ad a helyzet nyilvánosságra hozására.

A helyzet megvitatására a legnevesebb hazai szakemberek szeptemberben a Magyar Energia Szimpózium őszi konferenciáján gyűltek össze, ahol komoly érdekegyeztetések zajlottak az aktuális energiaárválság megoldásáról. Az eseményen öten, köztük az előző energiaügyi államtitkár, Aszódi Attila is részt vett. A vélemények ütközése izgalmas diskurzusokat szült, hiszen a jövőt illetően komoly eltérések mutatkoztak.

Az egyes résztvevők egyetértettek abban, hogy a legnagyobb probléma az energiaforrások hiánya, míg egy energiaintenzív ipart, például akkumulátorgyárakat tervezünk telepíteni. A szakértők figyelmeztetnek, hogy 2024 és 2030 között a belföldi áramigény akár 42 TWh-ról 60 TWh-ra is emelkedhet, ami komoly kihívást jelent a rendszer fenntarthatóságára nézve.

Noha a napenergia az egyetlen jelentős megújuló forrásunk, a termelés mértéke nem mindig esik egybe a fogyasztási csúcsokkal. Napközben, amikor a naperőművek csúcsot termelnek, az árak gyakran mínuszba mennek, míg este, amikor importálni kényszerülünk, elképzelhetetlenül magas árakat látunk. Az energiaimportunk diverzifikálása elengedhetetlen, különösen a globális geopolitikai feszültségek idején.

A lakosság számára az olcsó áram és gáz biztosítása a rezsicsökkentés révén gyakran akadályozza az energiahatékonyság javítását és a tudatos fogyasztás időzítését. Ezzel szemben a vállalkozások számára a magas energiaárak a versenyképesség csökkenését eredményezhetik, amit sürgősen orvosolni kell.

Európa versenyképessége folyamatosan csökken, és egy globális multinál dolgozó lobbista is felhívta rá a figyelmet, hogy a vállalatok nem hajtanak végre beruházásokat az EU-ban, hiszen a környező országokban versenyképes és technológiai semleges szabályok érvényesülnek. Eközben Magyarország gazdasági helyzete nem teszi lehetővé a megfelelő támogatások elnyerését az energiapolitikában.

A fenntarthatósági célok eléréséhez sürgős változtatásokra van szükség. A napenergia termelés fokozása mellett elengedhetetlen a tárolási kapacitások kiépítése is, hiszen a jelentős árfluktuációk kezelése érdekében legalább 1 GW tárolási kapacitás létrehozása szükséges. Az elmúlt években a megújuló energia részaránya a magyar áramszerkezetben 0%-ról 25%-ra emelkedett, ami üdvözlendő előrelépés, azonban a hatékony hasznosításhoz további intézkedések szükségesek.

A válsághelyzet megoldására a nemzetközi példák adaptálását javasolja Keresztes Attila, például dinamikus árazási rendszerek bevezetésével a lakossági fogyasztás optimalizálása érdekében. Emellett a pénzügyi esetleges támogatások csökkentése érdekében szükséges a fenntarthatóbb és környezetkímélőbb technológiákra való átállás.

A legutolsó konferencián a résztvevők egyöntetűen megállapították, hogy a jelenlegi energiaárak torz képet mutatnak a valós gazdasági helyzetről. A magyar energiarendszer sürgős reformokra szorul, amelyek célja a fenntartható fejlődés biztosítása, valamint a versenyképesség helyreállítása.

Hogyan érinti mindez a jövőnket? Itt az idő, hogy reagáljunk, és megalkossuk a jövő energiarendszerét, amely nemcsak fenntartható, hanem versenyképes is.