A magyar kormány bemutatta az egykérdéses "véleménynyilvánító szavazásához" használt szavazólapot, amelyben arra kérdezik a választókat, hogy mit gondolnak Ukrajna EU-tagságáról. Ez a kezdeményezés azonban nem aratott osztatlan sikert.

Először is, a magyar jogrendben nem létezik olyan, hogy véleménynyilvánító szavazás, így valójában egy átkonstruált, ráncfelvarrott nemzeti konzultációról van szó. Az ezzel kapcsolatos konzultációkat a kormány rendszeresen úgy állítja be, mintha az a magyar nép mandátuma lenne, mindössze a választók 28-29%-a értett egyet a kérdésekkel, a többség pedig vagy vissza sem küldte a választ, vagy egyáltalán nem érdeklődött.

Másodsorban, bár Ukrajna uniós tagsága valóban gyakran napirendre kerül, a valóságban a támogatottság a régióban korántsem olyan nagy, mint amilyennek a kormány kommunikálja. Míg Orbán Viktor próbálja bemutatni a helyzetet, mintha a nyugati, liberális elit döntene Ukrajna sorsáról a magyarok feje felett, a valóság az, hogy ezt a folyamatot elsősorban a magyar kormány irányítja, és eddig minden lépésre csak a támogatás pillanataiban bólintottak rá.

Érdekes, hogy amikor arról kellett szavazni, hogy elindulhat-e a tárgyalás Ukrajna tagfelvételéről, Orbán Viktor váratlanul kisétált a teremből. Ez a lépés sokakat meglepett, hiszen mint ellenzéki vezető, támadhatta volna a döntést, de inkább úgy tűnt, hogy el akarta kerülni a felelősséget. A következő fontos ülés jövő júniusban lesz, amikor a csatlakozási folyamat feltételeiről fognak beszélgetni, és valószínű, hogy a kormány ismét nem fog ellentmondani az uniós követelményeknek.

Fontos megemlíteni, hogy a kormányzati kommunikáció nemcsak Ukrajna EU-tagságáról, hanem a keleti szomszédságunk politikai helyzetéről is folyamatosan tájékoztatja a közvéleményt. A kérdés az, hogy a magyar választók hogyan reagálnak erre a narratívára, és hogy végül miként alakul a régió politikai tája.