Krippel Józsefné, született Keszey Julianna, 1850-ben látta meg a napvilágot. Eredetileg szolgáló volt, akit fiatalon, mindössze öt évesen tettek ki a győri szolgálatra. Itt takarította a cipőket és segítette a mosást, de gyermeki lelkesedése és színészi tehetsége már ekkor megmutatkozott, hiszen barátait mindig szórakoztatta sokszínű előadásmódjával.

Később Pestre, majd Bécsbe is került, de már tizenéves korára saját lábára állt. Részt vett a königgrätzi csatában, ahol először áruval foglalkozott, majd a sebesültek mentésén fáradozott. 16 évesen úgy döntött, elhagyja otthonát, hogy színészi karriert építhessen.

Számos színházi társulatnál megfordult, mielőtt 1872-ben a Nemzeti Színházhoz szerződött. Ott Orczy Bódog ajánlotta be, akinek köszönhetően a magyar színjátszás egyik legnagyobb női alakjává vált. Számos karaktert megformált az évek alatt, a Bánk bán Gertrudisától Lady Macbetheken át Antigonéig és Elektráig. Az ő alakításaiban a tragédia és a méltóság egyesült, és különösen a Petőfi-versek hiteles tolmácsolása tette őt a kor egyik legnagyobb művésznőjévé.

Az első világháború kitörésével sem tétlenkedett: aktívan részt vett az eseményekbe, és a sebesülteknek szentelte idejét. Szíve tele volt empátiával, gyakran olvasott fel és szavalt a katonáknak, és saját vagyonát is felhasználta, hogy támogassa őket – nem ritkán adósságba verte magát e nemes cél érdekében.

Budapesten, a Kerepesi temetőben nyugszik, ahol életében már elkészítette síremlékét, amely a régi Nemzeti Színház köveiből készült. Emlékét ápolják, hiszen ő volt az egyik legnagyobb magyar színésznő, akinek munkássága és elhivatottsága örökké megmarad, mint inspiráló példa a következő generációk számára.