A marsi élet lehetősége már évszázadok óta foglalkoztatja a tudósokat, kezdve Giovanni Cassini olasz csillagász 1666-os felfedezésével, amikor is felfigyelt a bolygó sarki jégsapkájára. Azóta a kérdés, hogy létezhet-e élet a vörös bolygón, egyre égetőbbé vált, különösen, hogy az azt kutató missziók során fokozatosan kiderült, hogy a tudomány mai állásfoglalása szerint a Mars valaha nedvesebb időszakokat élt át.

Az 1960-as évek óta közel ötven űrmisszió igyekezett megközelíteni a Marsot, sok közülük sorozatos kudarcot vallott. Az amerikai Viking-1 szonda viszont 1976 nyarán végre elérte a célját, s mivel nemcsak lenyűgöző képeket küldött a Mars felszínéről, de több mint hat évig működött, a sikerét emlegetjük a Mars-kutatás fénykoraként.

A Viking szonda különböző kísérleteket végezve az élet jeleit kutatta, és a korábbi megfigyelések ellenére a vizsgálatok végül hamis pozitív eredményhez vezettek. Dirk Schulze-Makuch, a Berlini Műszaki Egyetem asztrobiológusa a Nature folyóiratban publikált cikkében felhívta a figyelmet arra, hogy a NASA szondáit úgy tervezték, hogy vízbázisú életformák után kutassanak. Azonban ez a megközelítés végül visszafelé sült el, mivel a szonda a végén elpusztíthatta az esetlegesen jelen lévő organizmusokat.

A Viking a marsi talajmintákat vízzel és tápanyagokkal keverte, azonban Schulze-Makuch szerint téves elképzelés a folyékony víz követelménye. A Mars szélsőségesen száraz környezete miatt az életformák potenciálisan a sók környezetében tudnának megszerveződni, hiszen a sók képesek megkötni a légkör nedvességét, lehetőséget adva ezzel a marsi élet fennmaradására.

A szakértő a Space.com-nak adott interjújában a só nedvességmegkötő képessége által létrejött életformákra hívta fel a figyelmet, amelyeket az Atacama-sivatag élővilágának tanulmányozása során figyelt meg. A sóitartalmú környezethez hasonlíthatóan, ahogy a rizsszemek fenntartják a nedvességet, a Marson is hasonló mechanizmusok működhetnek.

A Mars talajában szintén a nátrium-klorid található legnagyobb mennyiségben, amely lehetőséget ad arra, hogy a környezeti feltételei is támogathatják az élőlények fennmaradását. A kutatások során megfigyelték, hogy az Atacama sivatagban, ahol ritkán hullik csapadék, a baktériumok 70-80%-a pusztult el egy hirtelen, jelentős esőzést követően, ami a marsi talaj vizsgálatok során is megismétlődhetett.

Schulze-Makuch hangsúlyozta, hogy a Viking kísérleteit tervező tudósok rendkívül felkészültek voltak, s képzett szakemberek figyelembe vették a kor legújabb tudományos ismereteit, amikor a marsi élet után kutattak. Jelenleg egy alternatív kutatási módszeren dolgozik, ahol egy mesterséges intelligencia képes megkülönböztetni a talaj szemcséi és a mikroorganizmusok között. A marsi életkutatás tehát továbbra is izgalmas és rejtélyes terület marad, ahol a jövő felfedezései újabb meglepetéseket tartogathatnak.