Erdélyi Mónika gyermekkorából számos szép karácsonyi emléket őriz, de évekkel ezelőtt még egészen más hangulata volt a legfontosabb ünnepnek. 'Valahogy sokkal békésebb volt. Akkoriban a gyerekek kapták az ajándékokat, most pedig sokszor ajándékozunk annak is, akivel évente párszor találkozunk' - meséli Mónika jókedvűen.

A tengerentúli élmények nyomán, ők is korán elkezdik karácsonyi dekorációt készíteni. 'November végén előkerül a cukorbot és a hóember, fokozatosan díszítjük a házat, és december elejére minden a helyére kerül. Ahogy múlik az idő, egyre jobban várom ezt az időszakot' - mondja mosolyogva Mónika.

A karácsonyfa állításához saját rituáléjuk van. 'December elején díszítjük a fát, amely január végéig áll, hogy az év első hónapjában, amely általában sivár, legyen csepp karácsonyi varázs. Nálunk így három hónapig tart az ünnep. Minden évben megnézzük A Grincs című filmet, és közben forró csokoládét iszogatunk. Nagyon hangulatos. Azt vallom, hogy előre kell ünnepelni, nem utólag, ezért karácsonyra már szeretném megunni, de ez még sosem történt meg' - nevet Mónika.

A korai karácsonyzás előnye, hogy Mónikán nem uralkodik el az ünneprontó rohanás és idegeskedés. 'A kérdésre, hogy jelenleg van-e párom, inkább jótékony homályban hagynám a választ. De amikor a korábbi években nem volt, az sem volt teher számomra, például a vásárlások vagy az előkészületek miatt. Aki ezt teherként éli meg, az ne karácsonyozzon. Vegyen műfenyőt, nézzen meg néhány filmet vagy sorozatot, és próbálja meg túlélnie ezt a pár napot' - mondja viccesen Erdélyi Mónika.

A karácsonyi menü tervezésénél is akadnak meglepetések. 'Én készítettem a libát 24-én, majd másnap mentünk anyukámékhoz, ahol ő a töltött káposztáról gondoskodik, a párom pedig a halászléért felel. Egy pár évvel ezelőtt megpróbáltam változtatni a menün, és tonhalat készítettem, ám az nem sült el jól, mert felrobbant a sütőben. Visszatértem a libához' - meséli. „Egyszer olyan jól sikerült a sonkás karfiol, hogy senki sem kóstolta meg a főfogást. Miután mindenki hazament, azon tűnődtem, miért fáradtam el ennyit.

Mónika rámutatott, hogy az ünnepek is róla szólnak, nem csak a hosszan tartó főzésekről. 'Volt, hogy úgy éreztem magam, mint egy cseléd, nem is volt időm sminkelni. De aztán megreformáltam a beosztást: december 24-ére maximum a liba és egy rövid desszert elkészítése maradhat. Különben pedig felpolcolt lábbal nézünk karácsonyi filmeket egész nap. Sokkal jobb a szeretteinkkel lenni, mint napokig a tűzhely mellett állni ezen a szép napon.'

Erdélyi Mónika mesél az ünnepusztító kalandról is, amikor a tervek borulnak: 'Néha nálunk is borul a terv, de ha jól szervezed meg a karácsonyt, biztos élvezni fogod a közös pillanatokat.' Ha szeretnél jobban megismerkedni Mónika ünnepi hagyományaival, akkor érdemes követned őt az ünnepek alatt!