A Mecklenburg-Elő-Pomerániában található Tollense-völgy a történelem egyik legfontosabb csatatérként ismert, ahol körülbelül 1250 évvel Krisztus előtt zajlott le egy hatalmas összecsapás. A régészek eddig több mint 150 emberi maradványra bukkantak, amelyek azt sugallják, hogy több mint ezer harcos vett részt a csatában, ez pedig példátlan szám a bronzkor és a proto-római vaskor korszakában. Fontos megjegyezni, hogy ez a felfedezés nemcsak a harc kata fényét emeli ki, hanem azt is, hogy a korabeli társadalmak mennyire szervezettek voltak.

A csatatér 2011-es azonosítását követően a tudósok Európa legrégibb ismert csatatereként tartják számon a Tollense-völgyet. Azonban a harcosok eredetéről és életéről még sok a kérdés, és a kutatók még mindig próbálják megfejteni ennek a korai összecsapásnak a titkait.

Az eddigi kutatások során a német intézmények szakértői a völgyben talált bronz- és tűzkő nyílvesszőket elemezték, és összehasonlították őket több ezer korabeli eszközzel, amelyeket különböző európai lelőhelyeken találtak. A vizsgálatok során kiderült, hogy sok nyílvessző megegyezik a helyi típusaikkal, ami arra utal, hogy a harcosok között számos helybéli volt. Azonban más típusú eszközök, például az egyenes vagy rombusz alakú talpú nyílhegyek, amelyek a délebbi régiókban, például Bajorországban és Morvaországban előfordulnak, szintén megtalálhatóak a csatatéren. Ebből a jelenlétből a kutatók arra következtettek, hogy a csata során feltételezhetően déli harcosok vagy akár egy déli hadsereg is részt vett.

„Az a tény, hogy a déli típusú nyilak nem találhatóak a Tollense régióból származó temetkezéseknél arra utal, hogy nem pusztán kereskedelmi kapcsolatokról van szó, hanem azokra a fegyveres konfliktusokra is, amelyek a térség között zajlottak” – mondta Leif Inselmann, a berlini Freie Universität kutatója megerősítve a felfedezések jelentőségét.

A kutatások során talált további bizonyítékok, például a délnémetországi lelőhelyeken felfedezett bronz nyílvesszők révén, arra utalnak, hogy Európában a Krisztus előtti 13. században számos fegyveres konfliktus zajlott. A Tollense-i csata a régiók közötti konfliktus legkorábbi példája Európában, ami a hadviselés professzionalizálódására és a hadseregek méretének növekedésére utal az időszakban.

Ez a felfedezés nemcsak a régészeket, hanem a történészeket is izgalomban tartja, hiszen új fényt vethet a korai európai háborúk természetére és a társadalmi struktúrákra, amelyek formálták a bronzkori közösségeket. A kutatások folytatódnak, és a régészek remélik, hogy újabb felfedezések segíthetik elő a történelem ezen sötét időszakának megértését.