Oradour-sur-Glane a francia történelem egyik legszörnyűbb tragédiáját rejti. A települést 1944. június 10-én a német Waffen-SS katonái támadták meg, és a faluban élő 642 embert végeztek ki, köztük 245 nőt és 207 gyermeket.

A borzalom kiváltó oka az volt, hogy a falu környékén operáló ellenállási mozgalom tagjai elraboltak egy német tisztet, Helmut Kämpf őrnagyot. A német katonai vezetés bosszút állt, és úgy döntöttek, hogy Oradour-sur-Glane-t büntetésből megsemmisítik, így az ártatlan falusiak szenvedtek el mindent. A támadás előtt a katonaság házról házra járva kereste a partizánokat, miközben a falu lakóit gyülekezőhelyekre terelték.

A német katonák a templomban gyűjtötték össze az ott tartózkodó embereket, majd felgyújtották az épületet, ezzel elfojtva a túlélési lehetőségeket. Az estére összesen 642 holttest maradt a lángok által megégett romok közül, csak hat túlélőt találtak. Közülük az egyetlen nő, Marguerite Rouffanche volt, aki a templom ablakán keresztül menekült el a tűz elől.

A háború után 21 katonát vontak felelősségre a mészárlásért, de az igazságszolgáltatás többsége nem ért el odáig, hogy a tetteseket bíróság elé állítsák. Heinz Lammerding tábornok, aki a hadosztály parancsnoka volt, soha nem állt bíróság elé, míg egy másik alacsonyabb rangú katona, Heinz Barth életfogytiglani börtönt kapott. Az események utóhatásaként Oradour-sur-Glane romjait emlékhellyé nyilvánították, hogy a következő generációk sosem feledkezzenek meg arról a tragikus napról, amikor egy egész falu lakosságának kellett ártatlanul meghalnia.

A falut ma látogatók ezrei keresik fel, hogy emlékezzenek a tragédiára, amely a második világháború egyik legbrutálisabb eseményének számít. Oradour-sur-Glane nemcsak a múlt fájdalmát őrzi, hanem arra is emlékeztet, hogy a háború milyen mély nyomot hagy az emberi lélekben és a közösségek életében. Az emlékhely látogatása során az emberek nemcsak a falu múltjával ismerkednek meg, hanem a béke és az emberi méltóság fontosságára is figyelmeztetnek.