Kiss Ernő: A szabadságharc hőse

Kiss Ernő, kiemelkedő szereplője az 1848-49-es magyar szabadságharcnak, altábornagyként, az Országos Főhadparancsnokság vezetőjeként és helyettes hadügyminiszterként szolgált. A világosi fegyverletétel után orosz, majd osztrák fogságba került, halálos ítéletéhez pedig golyó útján jutott, amiért sosem vezényelt olyan katonákat, akik császári csapatok ellen harcoltak. 1849 januárjában már nem vett részt harci cselekményekben.

A végső üzenet: Kiss Ernő vallomása

Halála előtt Kiss Ernő levelet írt, melyben megpróbálta megmagyarázni cselekedeteit. Aradon elhangzó sorai így kezdődtek: "Ha már többé nem leszek; menj el Uralkodónkhoz; - és mondd el neki, hogy azon gondolat és öntudat erősített az utolsó percig, hogy Ausztria hű alattvalója próbáltam lenni." Ezzel a rendkívüli kijelentéssel kifejezte lojalitását, de vajon mit is jelentett ez valójában?

Megbocsátás vagy elkötelezettség?

Kiss Ernő levele mély megdöbbenést váltott ki. Sokak szerint a levélben a megbánás hangja cseng, ahogyan ő a szabadságharcban való részvételére utal: "Te tudod a legjobban bizonyítani; - nem kevésbé tudod, hogy amikor Magyarországot szolgáltam; - azért tettem, hogy Ausztriának egy üdvös békében segítségére lehessek."

Feleslegessé vált küzdelem

Elemzők szerint a sorok mögött a vagyonelkobzás és családja ellehetetlenítése elleni próbálkozás állt. Mostohatestvére, Juliana Leeuwen igyekezett udvari kapcsolatait kihasználva segíteni Kiss Ernőn, ám a kivégzését nem tudta elkerülni.

A történelem tesztje

Ez a felfedezés új fényt vet a magyar szabadságharc utolsó pillanataira. Kiss Ernő levele nem csupán egy személyes vallomás, hanem egy történelmi esemény visszhangja, amely figyelmeztet bennünket: a hűség és a hatalom dilemmája milyen végzetes következményekkel járhat. A kérdés továbbra is fennáll: vajon valóban hűséget vallott, vagy csupán a túlélésért küzdött?