Az emberi agy elképesztő képessége, hogy a járásunkat koordinálja, folyamatosan lenyűgözi a tudósokat. A legújabb kutatás, amely az Oszakai Egyetemen zajlott, új fényt derít arra, hogyan is működik ez a bonyolult mechanizmus, különösen akkor, amikor váratlan akadályok lépnek fel, mint például egy kanyar az úton.

A vizsgálat során a kutatók olyan egészséges alanyok kinematikai adatait gyűjtötték, akik egy futópadon sétáltak. A pad sebességét időnként hirtelen megváltoztatták, ami az úgynevezett „antifázisos” kapcsolat pillanatnyi megszakadásához vezetett. Az izgalmas felfedezés az, hogy ez a kapcsolat gyorsan helyreállt, miután a résztvevők újra orientálták magukat a járás során. Ez azt jelenti, hogy az agyunk rendkívül rugalmas, és gyorsan alkalmazkodik a környezeti változásokhoz.

A kutatók ezeket az adatokat matematikai modellek segítségével elemezték, amelyek segítettek megérteni, hogyan koordinálja az agy a lábmozgásokat. A kutatás során feltárták, hogy az agy nem avatkozik be aktívan a lábak helyzetének koordinálásába, amíg azok csak egy bizonyos mértékig térnek el a normálistól. Ez a felfedezés arra utal, hogy az energiagazdálkodás és a manőverezhetőség szempontjából kedvezőbb, ha nem mindig alkalmazzuk a vezérlést.

Ezek az eredmények különösen fontosak lehetnek a rehabilitációs technikák fejlesztésében, amelyek segíthetnek a stroke-on átesett vagy Parkinson-kórral küzdő betegeknek. A kutatás során szerzett új ismeretek új fizikai segédeszközök kifejlesztéséhez vezethetnek, amelyek segítenek az embereknek a természetesebb járás visszanyerésében.

Ez a tudományos áttörés nem csak az orvostudományban, hanem a sport- és rehabilitációs tudományok területén is jelentős hatással lehet. A jövőbeli kutatások feletti kontrollálás és a mozgáskoordináció fejlesztésére vonatkozó új módszerek kidolgozása várhatóan segíti a különböző neurológiai rendellenességekben szenvedő páciensek visszailleszkedését.