Több mint 190 év telt el azóta, hogy egy globális hideghullám drámai terményhiányt és széleskörű éhínséget idézett elő, de most végre napvilágra került a jelenség oka. Egy új kutatásban a St. Andrews-i Egyetem tudósai az 1831-es éghajlatváltozás kiváltó okaként a Zavaricki vulkánt azonosították, amely a lakatlan orosz Simusir szigetén, a Kuril-szigeteken található.

Az 1831-es vulkánkitörés hatalmas mennyiségű hamut juttatott a légkörbe, amely annyira elzárta a napfényt, hogy egy rövid, de drámai globális lehűlés következett be. Ennek következményeként jelentősen csökkent az esőzés Afrikában, Indiában és Japánban, ami súlyos terménykiesést és éhínséget okozott.

Will Hutchison, a kutatás vezetője elmondta, hogy a tudósok már régóta tudták, hogy 1831-ben egy nagy erejű kitörés történt, de forrása mindeddig rejtve maradt. A különböző kémiai elemzések révén sikerült azonosítani a vulkán eredetét, amely a Kuril-szigetek egyik elhagyatott szigetén található Zavaricki vulkán volt.

„A hamu kémiai nyomkővetésével kiderítettük, hogy a titokzatos éghajlatváltozó kitörés forrása ez a távoli vulkán volt” – idézi Hutchisont a Daily Mail.

A Zavaricki vulkán legutóbb 1957-ben tört ki, de még mindig aktívnak számít, így lehetséges, hogy a jövőben további kitöréseket produkálhat. Az akkori meteorológiai feljegyzések a sarkvidéki területeken kék, lila és zöld napokat említettek, amelyeket a vulkáni hamu okozott, mivel az elnyeli és szórja a napfényt, figyelmeztetve ezzel arra, hogy jelentős vulkánkitörés történt.

A híres német zeneszerző, Felix Mendelssohn is megemlítette az 1831-es szörnyű időjárást egy Alpokban tett nyári utazása során. „Kietlen időjárás, egész éjjel és reggel is esett az eső, olyan hideg van, mint télen, a legközelebbi hegyeken már mély hó van…” – írta Mendelssohn.

A tudomány lassan, de biztosan megold minden rejtélyt. A kutatás során a tudósok Grönlandról származó jégmagokat vizsgáltak, amelyek az 1831-es évtizedig nyúlnak vissza. Ezek a jégmagok értékes klímakutatási adatokat tartalmaznak, amelyek segítenek megérteni a légkör kémiai összetételét és a vulkáni aktivitást. Az új kutatás során a tudósok mikroszkopikus hamurészecskéket azonosítottak a jégben, és részletes kémiai elemzés révén megállapították, hogy a Zavaricki vulkán hozta létre a hamut.

„A jégből kiemelt rétegek évente új adatokat nyújtanak a múlt éghajlatáról és légköri viszonyairól. Az utóbbi években fejlesztettük ki azt a képességet, hogy mikroszkopikus hamurészecskéket vonjunk ki a jégmagokból, és részletes kémiai elemzéseket végezzünk” – nyilatkozta Hutchison.

Bár a kutatás megfejtette az 1831-es éghajlatváltozás titkát, a vulkánkitörések előrejelzése továbbra is komoly kihívást jelent. A Zavaricki ugyanis elhagyatott szigeten található, és mivel ott nem él senki, és nincs folyamatos megfigyelés alatt, nehéz előre jelezni, hogy hol és mikor következhet be egy olyan kitörés, amely globális éghajlatváltozást idézhet elő.

„Ez a sziget lakatlan, és senki sem figyeli folyamatosan ezt a vulkánt, ezért a kutatásunk is azt illusztrálja, hogy milyen nehéz lesz előre jelezni, mikor és hol történhet egy következő nagy hatású kitörés” – tette hozzá Hutchison.

Európa és Ázsia mezőgazdasági termelésére gyakorolt hatásának mérlegelése érdekében a kutatás jelentős tudományos és folyamatban lévő vitákat generálhat a vulkánok és az éghajlat közötti kapcsolatról, amely talán visszahat a jövőbeli előrejelzésekre.