Októberben, alig néhány héttel azután, hogy Forgács Gábort hazaengedték a kórházból, lánya, Bea és ő karácsonyi menüsorukat tervezték. Az optimizmus, amely Gáborra jellemző volt, most is megmutatkozott. Bea emlékezett, hogy milyen ízletes volt az általa készített húsleves, és hogy Gábor egyedül állította össze a lecsót, amit mindenki másnál sokkal jobban készített. A beszélgetés során Bea szemei könnybe lábadtak, amikor az apjáról kezdett mesélni.

"Már hiszek neki"

Kapcsolatuk a születése óta töretlen és mélyen szeretetteljes volt. Bea nehezen dolgozza fel az elválást, de úgy érzi, hogy az apjáról való mesélés által életben tartja Gábor emlékét. "Nem hagyhatom el magam, hiszen gyerekeim vannak, akikkel meg kell osztanom ezt a gyászt. Még nem kapcsoljuk be a tévét, mert nehéz lenne hallani a hangját. De a lányom, Liza gyakran keres az interneten információt az apjáról, és folyamatosan felfedez új dolgokat." Bea elmondta, hogy az ünnepek alatt sok családi tradíciót szeretnének továbbvinni. "Minden este meghallgatjuk a Kunyhó című dalt, amit kiskoruk óta altatóként énekelek a gyerekeimnek, a szöveget pedig egy kicsit átírom, hogy nekik szóljon. Idén sokat fogunk ünnepelni, hiszen a kisfiamnak szüksége van rá."

"Csak adni szeretett"

Gáborról számos történet él a barátok és a kollégák körében, akik megosztották, mennyire szeretett segíteni másokon. Egy kedves barát mesélése szerint Gábor egyszer kisegített egy idős hölgyet a házassági évfordulója megünneplésében, amikor a hentes előtt pipákat akart vásárolni, de nem volt elegendő pénze. Gábor gyorsan letett egy bankjegyet a földre, és arról győzködte a nénit, hogy ő ejtette el. Így a hölgy el tudta készíteni az ünnepi vacsorát.

"Tanuljunk meg arra vágyni, amink van"

Forgács Gábor nemcsak zseniális szórakoztató volt, hanem édesapa is, akiről lánya sok szép emléket őriz. "A legszebb karácsony, amire emlékszem, az volt, amikor megkaptam a Jackson Barbie babát és egy walkmant. Számomra az ünnepek nem csupán ajándékokról szólnak, hanem az együtt töltött időről és a családi kötelékek megerősítéséről. Apukám mindig azt mondta, hogy tanuljunk meg hálásnak lenni azért, amink van. Igyekszem eszerint élni, és tudom, hogy a családom szeretete átlendít a nehezebb pillanatokon."