A cikk bemutatja:

- a halálközeli élmények sokszínűségét,

- az élmények mögött rejlő első átfogó biológiai modellt,

- a kulcsfontosságú neurotranszmitterek szerepét,

- a holtnak tettetés evolúciós hasznosságát.

Életünk végén mindenki szembesül a halállal, de hogy pontosan mi történik akkor, egy olyan mély rejtély, amelyet a tudósok most kezdenek feltérképezni. A halálközeli élmények (NDE) egyre inkább a kutatások középpontjába kerülnek.

Mennyi embert érintenek valójában a halálközeli élmények?

Fontos kiemelni, hogy a lakosság körülbelül 5-10%-a számol be halálközeli élményekről. Az emberek tapasztalatai gyakran hasonló motívumokat hordoznak: sokan érzik, hogy elválnak testüktől, alagúton haladnak, és fényt látnak, esetleg elhunyt szeretteikkel találkoznak. Az élmények során sokakban mély békesség és bölcsesség érzése ébred. A Survivors, akikkel készített interjúk során azt állítják, hogy "valóságosabbnak érezték az élményt, mint a valós életet".

A jelenségek magyarázata

Nem tisztázott, hogy a hanyatló tudat miként generálja ezeket a gazdag élményeket. Tudósok különböző hipotéziseket állítottak fel, melyek a halál közelében állókkal végzett interjúkra, állatkísérletekre és pszichedelikus anyagokkal kapcsolatos kutatásokra építenek. Most egy nemzetközi kutatócsoport közölte a halálközeli élmények első átfogó idegi modelljét, mely jelentős előrelépés lehet az NDE-k feltérképezésében.

"Az új kutatási modellt az eddig ismert tudományos adataink alapján alkottuk meg, ami összeköti a fiziológiai és pszichológiai megközelítéseket" – nyilatkozta Charlotte Martial, a Liège-i Egyetem tudósa.

Az idegi modell

A kutatók átfogó áttekintést végeztek a halálközeli élményekkel kapcsolatos összes ösztönskutatásról, a neurológiai vizsgálatoktól kezdve a spirituális megközelítésekig. A kutatásuk kiterjedt a haldokló agyi funkciókra, a pszichedelikus élményekre, és a transzcendentális tapasztalatokra is. Az idegsejtek fokozott aktivitása és a speciális neurotranszmitterek, mint például az acetil-kolin, noradrenalin és glutamát jelentős szerepet játszanak az élmények előidézésében.

A modellezés során a kutatók azt tapasztalták, hogy a halálközeli élményekre ható agyi neurotranszmitterek az élmény során tapasztalt érzéseket, valamint az emlékek tisztán megjelenését segítik elő. Érdekes, hogy bizonyos személyek, mint például a gyakori ábrándozók, valószínűbb, hogy halálközeli tapasztalatokkal gazdagodnak, ami genetikai hajlammal és az alvásbeli REM fázisok élénk álmokkal is összefügghet.

Neurotranszmitterek és érzések

A halálközeli élmény kifejlődése szoros összefüggésben áll a fiziológiai stresszel, amelyet a szívleállás révén tapasztalhatnak az egyének. Megfigyeléseik szerint az acetil-kolin, a noradrenalin, és a glutamát aktivitása fokozza a halála előtti élmények intenzitását. Ezen kívül például a szerotonin aktivitása is emeli a békés érzéseket.

További kérdések

Bár az új idegi modell sok kérdésre választ ad, még mindig nem teljeskörű. A kutatók nem tudták megmagyarázni, hogy miért tapasztalnak az emberek múltbeli emlékeket, és hogy miért élik át a halál előtti pillanatokat úgy, mint valamilyen megidézett válaszreakciót. További kutatások szükségesek ahhoz, hogy az agy azon területeit azonosítják, ahol a halálközeli élmények főként előfordulnak. Különösen érdekes információkat nyújtott egy 2023-as tanulmány, amely a halántéklebeny, a fali lebeny és a nyakszirti lebeny találkozását említette, arról, hogy azok kulcsszerepet játszanak a tudatosság szempontjából.

A holtnak tettetés evolúciós háttere

A kutatók azon elméletet is felvetették, hogy az agy fejlődése és a holtnak tettetés viselkedésének evolúciós aspektusai összefonódhatnak. Sok állat, például a hüllők is alkalmazzák ezt a viselkedést, hogy elkerüljék a predátorokat. Az elképzelés szerint ez a reakció a halálközeli élmények evolúciós előnyét jelentheti, hiszen segítette a túlélést.