A Time cikkéből tudható, hogy a nárcisztikus személyiségzavar az amerikai lakosság körülbelül 1-2%-át érinti, jellemzői közé tartozik az arrogancia, empátia hiánya és a folyamatos elismerés iránti igény. A nárcisztikus egyének kezdetben vonzóak lehetnek, problémás viselkedésük azonban idővel felszínre kerül.

A nárcizmus nem csupán egy választás: a genetikai faktorok és a nevelési stílusok is nagy szerepet játszanak kialakulásában. A túlzott dicséret vagy a kemény kritika hozzájárulhat a nárcizmus különböző típusainak előfordulásához. A nárcisztikusok ritkán hajlandóak a változásra, hiszen úgy érzik, hogy egyediek és különlegesek.

Ha nárcisztikus szülővel vagy partnerrel állunk szemben, ajánlott közvetlenül jelezni a változások iránti igényünket, hangsúlyozva, hogy az érdekünk az, hogy boldogok legyünk. Például egy gyermek így fogalmazhat: "Anya, a kapcsolatunk nagyon fontos számomra, és szeretnélek boldoggá tenni." Az ilyen közönyös hozzáállás segíthet az igényeik érvényesítésében.

Romantikus kapcsolatokban érdemes határokat szabni az elfogadható és nem elfogadható viselkedésekre vonatkozóan, bár ezek a beszélgetések gyakran nehezek. A nárcisztikusok hajlamosak túlságosan érzékenyen reagálni, és hajlamosak áldozatként feltüntetni magukat, ami megnehezítheti a kritika elfogadását.

Munkahelyi környezetben, ahol a főnök nárcisztikus, tudatosan kell készülni minden találkozóra, tisztában lenni a céljainkkal, és nem szabad engedni, hogy a rossz viselkedés elterelje a figyelmünket.

Mikor szükséges a nárcisztikussal való kapcsolatot megszakítani? Ha a romantikus kapcsolatban bármilyen erőszakra utaló jel van, azonnal lépni kell. Ha önbizalmunkat folyamatosan aláássák és a terápia sem segít, érdemes megfontolni a kapcsolat befejezését. Ugyanez vonatkozik a baráti kapcsolatokra is: egy toxikus barátot nehéz elengedni, de hosszú távon a mentális egészségünk érdekében szükséges lehet.

Miután megszabadultunk egy ilyen mérgező dinamikától, fontos, hogy ne engedjük vissza az illetőt az életünkbe. Ha a nárcisztikus személy hív minket, és nem akarjuk felvenni, ez lehet a kitűzött határunk. Lényeges, hogy felhatalmazva érezzük magunkat a döntések meghozatala során.

A kapcsolat alatt és után fontos megkeresni azokat az érzelmi támogatókat, akikkel megoszthatjuk tapasztalatainkat. Barátok, tanárok és mentorok mind ilyen forrást jelenthetnek. Emlékezzünk arra, hogy saját cselekvő képességünket sosem szabad alábecsülni.