Az izraeli légvédelem eddig büszkén hirdette, hogy a beérkező rakéták és drónok 99%-át hatástalanítja, ám az áprilisi iráni rakétaesőt követően, úgy tűnik, a valóság másképpen alakult. Az iráni támadás során több helyszínen is rést találtak az izraeli légvédelmi rendszer hadai. A legnagyobb különbség abban rejlik, hogy míg tavasszal a teheráni diktatúra viszonylag lassú drónokat és cirkáló rakétákat indított, most csaknem 200 ballisztikus rakétát lőttek ki. A megnövekedett mennyiség miatt a válaszidő drasztikusan csökkent, körülbelül 15 perccel az izraeli légvédelmi szirénák megszólalása után az első rakéta már meg is érkezett.

A védelmi erőknek volt némi idejük felkészülni, mivel az Egyesült Államok korábban figyelmeztette őket a várható támadásra. Ráadásul a Földközi-tengeren tartózkodó amerikai hadihajók és a jordán hatóságok is támogatták Izraelt, mint ahogyan az áprilisi támadás során is tették.

Ennek ellenére az információk szerint több iráni rakéta célba ért: a Negev sivatagban található Nevatim légibázis, valamint a Tel-Aviv mögött elhelyezkedő Moszad-főhadiszállás közelében is becsapódtak. A Negev sivatagi bázison a legfrissebb jelentések szerint kár is keletkezett, mivel a kiszivárgott képek bizonyítékaként mutattak rá, hogy a bázison több F-35-ös harci repülőgépet is megsemmisíthetett a támadás.

Washington állítása szerint a mostani támadás 'majdnem kétszer akkora volumenű' volt, mint az áprilisi. Az IDF szóvivője, Daniel Hagari megerősítette, hogy a rakéták többségét Izrael és az Egyesült Államok vezette védelmi koalíció elfogta, de több találat is érte Izrael középső részét, és további támadásokra is sor került a déli területeken.

A rést, bár kicsinek tűnik, fontos jelenségről tanúskodik az iráni rakéták kapcsán. A támadás során leginkább a 2003-ban bemutatott Shahab-3 ballisztikus rakéta változatai kerültek bevetésre, amelyek 760 és 1200 kilogramm közötti robbanófejet képesek hordozni. E rakéták mobil indítóállásokról és silókból indíthatók, pontosan körülbelül 300 méteres hatótávolsággal.

A hírek szerint Teherán egy új ‘hiperszonikus’ rakétát, a Fattah-1-et is bevetette, amely a ballisztikus rakéták legnagyobb sebességét érheti el, azonban a légvédelem számára a felismerés és elhárítás nem csupán a sebesseség miatt volt nehézkes, hanem azért is, mert a rakétának ez volt az első operatív bevetése, ezért korlátozott számú tapasztalat állt rendelkezésre.

Ezen felül az izraeli légvédelem háromrétegű rendszert használ: a Vaskupola rendszer a földfelszín közvetlen közelében lévő beérkező rakéták és tűzérségi gránátok ellen véd, az újabb ballisztikus rakéták ellen a Dániel Parittya hatékony védelmet nyújt 300 kilométeres hatótávolságával. E felett állnak az Arrow-2 és Arrow-3 rendszerek, amelyeket kifejezetten ballisztikus rakéták ellen fejlesztettek ki.

A légvédelem eddigi sikerei fényében, a mostani rés létrejötte meglepő, az ismeretlen új és nagy mennyiségű eszközök alkalmazása nagyobb megterhelést jelentett a rendszerek számára. Az Egyesült Államok kongresszusi beszámolója szerint Irán állománya 3000 ballisztikus rakétát birtokol. A helyzetet súlyosbítja, hogy Irán saját gyártású rakétákat fejlesztett, amelyek könnyedén beilleszkednek az izraeli légvédelmi rendszerek által elhárított rakéták töredékébe. Az izraeli védelem komoly kihívásokkal szembesülhet a jövőbeli támadások elhárítása során.