A traumák feldolgozása komplex lehet, és gyakran nem csak a megéltek egyszerű elmesélése jelenti a megoldást. Fontos, hogy ne siessük el a traumák kezelését, hiszen a túl gyors felülemelkedés újra traumát okozhat. Ezt tapasztaltam meg a 2001-es események után, amikor a Vöröskereszt pszichológusokat keresett a traumát átélt emberek támogatására. A legnagyobb tanulság az volt, hogy a trauma feldolgozása olyan folyamat, amely időt és türelmet igényel.

Gyakori tévhitek a poszttraumás növekedéssel kapcsolatban

Az alábbiakban bemutatok néhány gyakori tévhitet a poszttraumás növekedés (PTN) kapcsán, amelyek velejárói a traumák kezelésének:

1. Tévhit: A trauma mindenki számára ugyanazt jelenti

A traumák személyenként eltérően hatnak, és mindenki saját belső erőforrásait hívja segítségül a gyógyulás során.

2. Tévhit: A traumából soha semmi jó nem származhat

Sok szakértő beszél arról, hogy a trauma után az emberek nemcsak szenvednek, hanem olyan belső erőkre is rátalálhatnak, amelyek elősegítik a személyes fejlődést.

3. Tévhit: Az idő minden sebet begyógyít

Az idő önmagában nem elegendő, a gyógyulás érdekében aktívan foglalkozni kell a felmerülő érzésekkel és emlékekkel.

4. Tévhit: A PTN csak illúzió

Számos kutatás támasztja alá, hogy a poszttraumás növekedés valóban létező jelenség, amely nem csupán a személyes élmények szubjektív érzésén alapul.

5. Tévhit: A PTN ugyanaz, mint a reziliencia

A reziliencia a nehéz helyzetekből való felállás képessége, míg a PTN valódi fejlődést és átalakulást jelent a trauma következtében.

6. Tévhit: A PTN-nek köszönhetően rózsaszín szemüvegen át láthatjuk a világot

Bár sokan úgy érzik, hogy tapasztalataik után egyfajta bölcsességre találtak, a fájdalmas élményeket sosem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni.

7. Tévhit: A PTN magányos utazás

A béklyókból való felszabadulás elképzelhetetlen a társak támogatása nélkül; fontos, hogy kapcsolódjunk másokhoz, és támogató közegben dolgozzunk a gyógyulásunkon.

A poszttraumás növekedés folyamata nem csupán a trauma elviseléséről szól, hanem lehetőséget adhat arra, hogy új értelmet találjunk az életünkben és általában véve fejlődjünk. Az élmények feldolgozása segíthet abban, hogy a múlt során nyert tapasztalatokat pozitívan használjuk fel a jövőnk érdekében. Az önsegítő csoportok, terápiák és a közeli hozzátartozók támogatása kulcsfontosságú lehet a gyógyulásban.